Neon Shadows

Neon Árnyak

A behajtott sötétítő reteszein keresztül neon árnyak vetültek a nagy és sivár szoba szürke falaira. Még két órája volt az esti műszak kezdetéig. A volt rendőr, Lucius Mallory általában éjszaka szeretett taxiba ülni és bejárni Neonváros minden zugát. Szeretett vezetni és élvezte a pillanatfelvételeket melyek az utasokkal való találkozásakor agyában elraktározódtak. A hátralévő két órát a tévé előtt vacsorázva töltötte. Egy magányos farkas élete jelent meg a képernyőn, elbűvölően szép vadon közepette.
Lassan haladt. Kocsijában ülve élvezte, ahogy Neonváros lüktető éjszakai élete magába szippantja. Hirtelen észrevette, hogy egy nő áll az útszélén és integet neki. Megállt, megnyomott egy gombot és az ajtó kinyílt. A nő beszállt a kocsiba és sírva fakadt. Miközben elindította az autót, a nő rákezdte mondókáját.

— Kérem, vigyen a KiberCirkuszba, meg kell találnom a barátomat. Már két napja nem került elő - mondta a nő és kétségbeesetten kezdte magyarázni az elmúlt napok eseményeit.

A KiberCirkusz, ez az éjszakai szórakozóhely komplexum, ahol éjszakai mulató, mozi, étterem és az arénában megrendezett koncertek, sőt aznap este bokszmeccs is várta a közönséget, a város másik felén található, így a nőnek elég ideje jutott, hogy felvázolja a történteket Luciusnak. Aznap este Lucius is ott volt a bokszmeccsen, talán ezért volt az, hogy olyan ismerősnek találta a nőt, amikor beszállt a kocsiba. Könnyektől áztatott szőke hajtincsei arcába lógtak, de így is látta a visszapillantó tükörből, hogy különlegesen szép, kissé gyermeki arcvonásai vannak. Határozottan emlékezni kezdett a nőre.

Az éjszakai szórakozóhely előtt várakozók mind fehér ruhába voltak öltözve, és várták, hogy beengedjék őket a VirtuálKáoszba. Sybil Eliot újságírónő épp egy csoport fiatalt interjúvolt, amikor Lucius véletlen súrolta őt a vállával. Hirtelen egymásra néztek, majd a férfi tovább sietett.
Miután Sybil befejezte az interjút, már szaladt is az arénába, hogy le ne maradjon a bokszmeccsről, már csak azért sem, mert rapper barátja kísérte fel az egyik bokszolót, újonnan sikerre vitt számával a ringbe. Csak helyi rapper volt, de viszonylag elég közismert a városban. Mindamellett a meccsről is szeretett volna készíteni riportot.

— Tetszett Nemo száma - mondta Lucius.

— Igen jó kis rap szám volt, teljesen feltüzelt, alig bírtam magammal egész meccs alatt. És a végén még interjút is sikerült készítenem a bajnokkal - részletezte Sybil kipirulva a hátsó ülésen.

— Tudja Nemo a barátom, együtt élünk már két éve. A meccs után ő lelépett, én maradtam interjút készíteni. Túl későn értem haza. Ott állt a konyha pult mögött és zabpelyhet majszolt. Láttam a tekintetében, hogy nagyon dühös. Megálltam előtte és feldúltan kérdeztem, hogy most meg mi baja van már megint¿ A borosüveg után nyúlt és a konyhapultnak nekivágva letörte az üveg nyakát. Nagyon megijedtem és a konyhakések felé nyúltam. Azzal vádolt, hogy interjúvolás helyett szeretkeztem a bajnokkal. Ordítottam, hogy ez hazugság, majd felé döftem a késsel. De ahelyett, hogy belement volna a harcba, fogta a kabátját és elviharzott. Azóta nem láttam.

— Hogyan akarja megtalálni¿ - kérdezte Lucius.

— Újságíróként engedélyem van, hogy embereket kérdezgessek - válaszolta Sybil.

Lucius legbelül érezte, hogy akkor jobb lenne magára hagynia a nőt, aztán meggondolta magát.

— Segítek megtalálni. Talán ketten együtt többre megyünk.

Egész éjszaka talpon voltak. A KiberCirkusz minden zugát bejárták, végig kérdeztek, akit csak lehetett, hátha látta valaki Nemót, de senki nem emlékezett, hogy látta volna. Mintha a föld nyelte volna el. A várost már nehezebb lesz átkutatni.