Olyan helyeket mozgatsz meg a bennem, amiket kevesen.
Olyan gondolatok jutnak eszembe,
amiket szégyenlek.
Olyan dolgokat hozol ki belőlem,
amitől rettegek.
De nem tőled rettegek, bárcsak így lenne.
Magamban nem bízom eléggé ehhez.
Érzelmek viharként törnek fel bennem, s hiába próbálom elűzni őket.
Plátói talán, de érezni könnyű.
Melletted nem fura, ha megy az idő.
Ha hozzám érsz kezedbe bele simulok, nem húzódom el hét határon túl.
Szemedbe merek nézni, elrévedni benne, szeretem ha kezed kaphatom kezembe.
Jól esik ha vállad az enyémhez ér.
Az is amikor elhúzol az utca közepén.
Azt mondod nem vagy jó s ezt más már belátta, bárcsak rájönnék a vakságom okára.
Megint reménykedem benned.
Bárcsak ne lennék ilyen jóhiszemû felõled,
De valahogy ha nem vagyok elég éber,
A gondolataim feléd kalandoznak,
Mintha zavarná õket a józan ész,
Mert a valóság túlságosan terhes vállalkozás
Egy esetlen kis reménynek, ami akkor ébred
Ha kedves tekintetedben sütkérezhetek egy pillanatra.
YOU ARE READING
Szerelmem "lapjai"
PoetryÉn az érzelmeimet a legjobban így tudom kifejezni. Rájöttem, hogy nem véletlen írták le őket rímekben a "nagyok". Talán majd egyszer azok akiknek e versek szólnak megértik őket. És majd akkor talán nem kell névtelenül írnom őket.
