Egyedüli vétkem az, hogy téged szeretlek.
Boldog, s boldogtalan új utat mutat végre.
Mért esett olyan rosszul, amit akkor mondtál?
Mért reméltem, hogy te leszel nékem a bálvány?
Tudom nem akarod, nem érted mért kérdezem,
Jobb is, hogy szándékomat homály fedi ím' el.
Igazam volt elfogadnád, de félek nem velem.
A kétely életlen pengélye hasít belém,
Ezután, hogy reméljek bármi mást, mint a férc?
Mi elég erős hogy mellettem megtartson még,
De többet így már véletlen sem remélhetnék.
Minden álom marad egyszerű ábránd, mi bánt?
Vagy van még gonosz remény, mi kínoz még tovább?
2020.03.06.
BINABASA MO ANG
Szerelmem "lapjai"
PoetryÉn az érzelmeimet a legjobban így tudom kifejezni. Rájöttem, hogy nem véletlen írták le őket rímekben a "nagyok". Talán majd egyszer azok akiknek e versek szólnak megértik őket. És majd akkor talán nem kell névtelenül írnom őket.
