Minden éjjel, amikor fekszem a nyamvadt ágyban,
Csodás vágyódás kerít hatalmába.
Millió álom, tarka képzet vissza jár hozzám,
Álmodozás nézd, te tettél rommá!
Látom csillogó hópelyhek közt szép arcodat,
Hódolat számomra szód halk hangzása.
De ki gondolta volna, hogy pont te leszel múzsám?
Kérdést kérdésre halmoz és nagyon fáj.
Félelem hideg pengéjét húzza el nyakamon.
Nézd, érted még ezt is könnyedén hagyom.
Ez az álmodozás hajt hiú reményekbe,
Százas skála fele lehet esélyem.
De a „mi van ha" itt is felüti rút fejét,
És félelmet csepegtet most is belém.
Ne bíztass hát te gonosz Remény, ne kínozz tovább!
Tartsd meg mellettem ó drága Barátság.
S kérlek Kételyem, a barátság torkát ne vágd el,
Had létezzen, amíg csak lehetséges.
Lásd világ! Gonosz erkölccsel én sem születtem ám,
Mégis lehet én vágom át torkát.
Precíz Félelem, csak hagyj magamra egy percig...
Had élvezzem álmom, csak még egy kicsit.
Hagyd hát még őt nekem mint gyógyírt minden sebemre
Sebekre, mit te okoztál Félelem.
2020.03.03.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Szerelmem "lapjai"
PoesiaÉn az érzelmeimet a legjobban így tudom kifejezni. Rájöttem, hogy nem véletlen írták le őket rímekben a "nagyok". Talán majd egyszer azok akiknek e versek szólnak megértik őket. És majd akkor talán nem kell névtelenül írnom őket.
