Te vagy a Végzetem-🖤

{1}

A mai reggel is szokásosan indult. Az ébresztő hangjára keltem, de nehezemre esett a felkelés és olyan tíz perc telhetett el mikor drága bátyám kimondta a varázs szót
-Yeonie, van 20 perced elkészülni különben busszal kell ma reggel menned, remélem felfogtad, nem várok rád tovább.-abban a pillanatban ki is pattantam és mint akit kergetnek előkotortam a szekrényből valami viselhetőt és kicsit rendben szedtem magam,pár dolgot bedobáltam a táskámba és már lent is voltam a nappaliban(na igen, ketten élünk a bátyámmal egy emeletes házban, az iskola és a munkája miatt ezt látták a legegyszerűbb döntésnek a szüleink) Reggelizni már nem volt időm, útközben majd beugrok valahova venni valamit, úgy is fel kell venni még a barátnőmet is Mayt, lassan 2 éve vagyunk legjobb barátok és vele mindent megtudok beszélni, és a legfontosabb, tetszik neki a drága bátyám, de ez olyan zsákutca amiből nem lenne soha kiút, de ezt ő is tudja, így nem is próbálkozik nála.
-Ma reggel se lettél szebb, nem is értem mit eszik rajtad San, tudna mást is szerezni magának, de neki pont te kellesz.-őszinte és kedves, nélküle is van elég bajom, de még ezt is az orrom alá dörgöli. Félre értés ne essék, semmi bajom Sannal, jóba vagyok vele, jól eltudunk beszélgetni, de semmi több, valahogy nem érzek nála semmi többet barátságnál.
Az út további részében már nem igazán beszélgettünk, felvettük Mayt is aki majdnem rohamot kapott mikor meglátta Seonghwat, jót mosolyogtam rajta, olyan szerencsétlenek, tudom hogy lehetne több is kettőjük között, de egyikük se lép semmit, én pedig nem fogok helyettük cselekedni, egyszer csak észbe kapnak.
Az egyetemtől nem messze tett ki minket Seonghwa, még beugrunk a Starbucksba reggelizni, úgy is az első óra most később kezdődik
-Mi a helyzet veled és a drága bátyámmal? Látom köztetek a szikrát, csak nem értem miért nem lépsz valamit, nem veszíthetsz vele semmit, max nem jön össze kettőtök között, na bum, nem a világ vége.
-Yeonie te ezt nem érted, egyáltalán nem egyszerű a helyzetünk, valamiért úgy érzem jó nekünk így ahogy most vagyunk, nem szeretnék semmibe belefolyni.
-Nem értelek May, de ha neked így jó, akkor nekem is, az a fontos hogy ne dönts meggondolatlanul-megittuk és ettünk mindent, lassan indultunk az egyetemre.
Egész nap semmi érdekes nem történt, egészen az utolsó óráig mikor is más osztályból is jöttek hozzánk és természetesen itt is akadtak gondok. Tekintve hogy két teljesen más évfolyam vagyunk ezért az óra se tudott úgy menni ahogy kellett volna, May ilyenkor nem velem van egy osztályban, ez az egyetlen külön óránk, helyette jött az udvarlója, Han Dongmin de mindenkinek csak Taesan, 2 éve körülbelül hogy megismertük, de eddig semmi pozitív eredményt nem ért el, szegénynek nincs könnyű dolga, nehéz fába verte a fejszéjét.
Délután úgy döntöttünk hogy meglepjük drága bátyámékat, úgy is rég voltam a stúdióban, mostanában nem nagyon volt időm.
Nem szóltam hogy érkezünk, legyen tényleg meglepetés, de mikor oda értünk nem pont az fogadott amire számítottam, nem hogy fotózás de semmi ahhoz hasonló nem volt ott. Persze szemrebbenés hazudtak hogy nem rég fejezték be és pont elkerültük őket, de ezt kétlem, itt inkább nem is volt semmi, csak akkor nem értem hogy még is mi folyik itt pontosan és mit titkol előlem Seonghwa. Úgy döntöttem nem hívom fel, majd otthon rákérdezek, kiváncsi leszek mit fog kitalálni vagy mennyire fog hazudni. Elköszöntem Maytől, megbeszéltem vele bármi van írok neki, egész úton haza olyan érzésem volt mintha valaki követne, nem szerettem volna túl feltűnő lenni de picit kezdtem megilyedni, megpróbáltam felhívni Seonghwat, de nem vette fel.
Majdnem otthon voltam mikor valaki befogta a számat és annyira emlékszem hogy minden lassan elsötétült. Mikor magamhoz tértem egy sötét szobában voltam, a földön feküdtem megkötözve, nem tudom hol lehetek, és ki tette ezt, de nagyon félek, mit akarhatnak tőlem és kik lehetnek ezek?. Nem sokat tudtam ezen agyalni, nagy hangzavarra lettem figyelmes ami kintről jött, a következő pillanatban kivágodott az ajtó és San állt előttem, hirtelen nem is érdekelt hogy pont ő mit keres itt, csak az érdekelt hogy itt van és megmentett, és itt kezdődött az életem azon része amire egyáltalán nem voltam felkészülve, a bátyám sötét oldalála amiről eddig nem tudtam.