Te vagy a Végzetem-🖤

{3}

Még mindig a sokk hatása alatt voltam, azóta már itthon vagyunk és a nappaliban ülünk mindannyian. Senki se mond semmit csak ülünk csendben magunk elé nézve. Engem ez az egész nagyon felkavart, szegény May is le van sokkolodva, ő sem igazán tudja mit mondhatna. De azt nem értem hogy még is kik voltak azok akik elraboltak, és a legnagyobb kérdés, miért?.
-Végre valaki mondana valamit, hogy ez az egész még is mi volt, nem hinném hogy ez annyira hétköznapi dolog, hogy csak úgy embereket rabolnak. Jó lenne ha valamelyikötök válaszolna.
-Hidd el Yeonie, addig jó neked amíg nem tudsz semmit, direkt nem akartam hogy tudomást szerez erről az egészről, féltelek, de így már senki sincs biztonságban. Lehetséges a sulit se folytathatjátok és máshová kell költöznünk. Ez most nem csak nekünk lesz nehéz, mindannyiunknak.-fogalmam sincs hogy Seonghwa mibe kevert minket, de nem lettem nyugodtabb.
-Na várjunk, most azt akarod mondani, hogy nekem is mennem kell, pedig én a közelben se voltam. Nem engem raboltak el, nem is tudják ki vagyok. De lassan azt se tudom hogy ti kik vagytok.
-Ha maradtál volna kint a kocsiban, ahogy megbeszéltük akkor semmi bajod nem lenne, de így, hogy te is követtél minket, ezzel jobban felhívva ránk a figyelmet, te is veszélybe kerültél. És hidd el, nem ez a legrosszabb dolog.-Seonghwa szavai kicsit se nyugtattak meg minket, de én nem akarom az eddigi életemet csak úgy eldobni, miért nem lehetne ez az egész csak egy rossz álom, amiből hamarosan felébredek. Megbeszéltük hogy egyenlőre annyiba hagyjuk a dolgot, arra nem kaptunk választ hogy még is miért történt ez az egész, de nem is érdekel, elég amit ott láttam, az a látvány a legrosszabb rémálmom.
Elköszöntünk Maytől és Santól, haza viszi Mayt, a biztonság kedvéért. Seonghwa elvonult a szobájába és én is jobbnak láttam ha megyek inkább aludni, már ha sikerül.
Éjszaka egy párszor felébredtem, nem igazán tudtam rendesen aludni. Reggel jó nagy karikákkal a szemem alatt ébredtem, lesz mit rendbe tennem, el is mentem a fürdőbe hogy minél előbb készen legyek. Ma sem gondolkodtam sokat a ruhámon, mivel kint az idő még elég meleg volt, így egy ruha mellett döntöttem amihez felvettem egy övet is, cipőnek a szokásosat vettem fel. Bepakoltam mindent a táskámba és mentem le a nappaliba, ahol drága bátyám már itta a reggeli kávéját. Csatlakoztam hozzá, így talán tudok vele egy picit beszélni.
-Jó reggel, látom ma nagyon friss vagy. Bocsánat a tegnap este miatt, de miért nem akarod elmondani mi is volt ez az egész, úgy érzem jogom lenne tudni róla. Talán belekeveredtél valami illegális dologba? Vagy drogot árulsz? Vagy esetleg valami ennél is rosszabb?
-Yeonie mindent meg fogsz tudni, de most nem szeretnék erről beszélni, sajnálom, inkább induljunk, mert Mayt is fel kell vennünk még.-hát ez nem igazán jött össze, de valahogy ki kell derítenem mit titkol előlem, mert valami biztos van itt a háttérben.
Miután felvettük Mayt mentünk is az egyetemre, Seonghwa szerint most nem biztonságos ha egyedül vagyunk valahol, de akkor ennyi erővel az Egyetemre se menjünk mert ott is bárki megtalál minket. Miután Seonghwa elment szóltam Maynek hogy van egy nagyon jó ötletem, nem díjazta, viszont inkább ez minthogy semmire ne kapjunk választ. Követni kezdtük Seonghwat, talán így valamivel előrébb leszünk, a szokásos helyre ment ma is, a stúdióba ahol állítólag minden nap lenni szoktak, ha itt nem találunk semmi szokatlan, haza megyünk és átnézem a szobályát, talán ott van valami. Viszont már a bejáratnál érdekes vendégbe ütköztünk, aki nem tudjuk mit keres itt és mi dolga.