semmi sem szebb annál a két szempárnál, amely minden nap mindig oly kecsesen pillantott felém. a sarokban megbújt az a kicsiny félelem amit felém érzett állandóan. többször is elmondtam neki, naphosszan át magyaráztam hogy ha velem marad, soha nem eshet baja.
tévedtem.
még én sem ismertem azt az érthetetlenül nagy zsibongást a fejemben. mi okozza ennek a pániknak az ilyen szintű kitörését?
fiatalabb koromban, mikor még világosabban láttam a világot, ha megcsípett egy szúnyog mindig kereszt jelet szúrtam oda a körmöm hegyével. ezt még a mama tanította, miután megmutatta hogyan kell szakszerűen elmosni egy vértől mocskos feketenyelű kést.
