Borzasztóan szerette a rózsákat, ezért egy borongós őszi napon loptam egyet a szemközti szomszéd kapuja elől. A vénember fél szemére nem látott, még csak meg se kellett próbálnom elbújni előle. Nem mintha megtettem volna.
Nem volt benne semmi különleges. Vörös. Pont olyan színe volt mint a tenyeremből kifolyó nedűnek azon a bizonyos éjszakán.
Tetszett neki, hisz olyan ártatlanul tépkedte le egyesével a szirmait a kandalló előtt ülve.
