Enhypen one shot~ (Kérések nyitva)

Jake Part.2

Még most is allig hiszed el , hogy a halandó unokatestvéred meg hódítótta a hét vámpír herceg közül az egyiket  és ráadásul a vezérüket Jang Jungwont. Még most is hihetetlenek tartotad, ezt a dolgot, de nagyon örültél annak, hogy az uncsid boldog és, hogy boldogá teszi az az ember akit nagyon szeret és fontosnak tart. Hiszen meg érdemli a boldogságot annyi szenvedés utána amit a szülei halál okozott. De egy részben féltékeny voltál, hisz te is erre vágytál egy stabil kapcsolatra azzal a személyel akivel a legjobban szerettél és nagyon vágytál rá, de sajnos Jake számba se vett és ettől a tudatól egyre rosszabbul érezted magad.
Az elején nagyon boldog voltál, hogy minden nap láthattad közéről, érezheted az illatát, nézheted teljes mivoltát. Hisz amióta Jungwon össze jött az uncsiddal minden nap hozzátok csatlakoztak ebéd szünetkor az egész társaság. Nagyon hamar meg kaptad a közös szót a többiekkel, de egy valakivel sose tudtál beszélgetés kezdeményezni, az pedig Jake volt. És a tudat, hogy nem tudtál vele beszélgetni és, hogy ő tudomást se vesz a létezésedről egyre szomorúbb voltál.
Ezért is lassan- lassan kezdted ki hagyni az ebéd szüneteket vagy, ha nagyon éhes voltál el vonultál egyedül egy kis zugba és egyedül el fogyasztotad ebédedet. Csak ne kelljen egy légtérben legyél Jakel vagy akár a többiekkel. Lassan a búvóhelyed az akadémia könyvtára lett  ahol meg ismerkedtél a könyvtár segédjével aki egy nagyon aranyos lány volt és ugyan azzal a gonddal küszködött mind te. Hisz neki Lee Heeseung tetszett. Csak mivel nincsenek neki barátai nem volt kivel megbeszélnie szerelmi gondjait így hát egymásra találva az lett a közös temátok, hogy ki beszélitek szerelmi ügyeiteket. Idővel pedig nagyon jó barátok lettetek ami most neked jelenleg nagyon jól esett, hisz az uncsidat nem akartad szerelmi bánatoddal terhelni, mikor ő most rózsaszín köd alatt él.
Kedvetlenül indultál neki a mai napnak, hisz még élni se volt kedved és az a tudat, hogy ma is ahogy fel keltél Jake volt az első gondolatod csak még rosszabb kedved le, hisz tudtad, hogy semmi esélyed sincs nálad és ez a tudat még jobban el szomoritot.
Így valami ürügyet ki találva ma a napodat a szobádba töltötted, sori és filmek nézésével. Egy ideig le is kötötték figyelmedet, de egy idő utána megint Jake a gondolataidba férközött és ettől megint rossz kedved lett. Épp készültél be fordulni aludni amikor egyszer csak ajtó kopogást hallottál oda kintről. Kedvetlenül állsz fel ágyadbol ajtóhoz lépve, kinyitva az ajtót el felejtesz levegőt venni. Hisz ajtót túl oldalán maga Jake áll kezébe valami füzetekkel. Babulásodbol ő hoz vissza:
- Szia- néz mélyen szemeidbe. Mély levegőt véve végre te is ki nyögsz egy ,,Sziát".
- Mi járatba erre ?- kérded félénken tőle.
- Gondoltam el hozzom neked a mai jegyzeteket, hogy ne maradj le.- meglepődve engedett be szobádba. Nem tudtad el hinni, hogy Jake akiért úgy oda vagy itt van a szobában ráadásul kettesbe veled. Ettől a tudatól pedig nagyon ideges kezdtél lenni, mindenhová néztél csak ő rá nem. De véve a bátorságot ki kotyogtál egy köszönömöt. Lassan le ülve író asztalodra kezdtél neki a gyejzetelésnek, de nehez ment, hisz érezted Jaket aki mindne mozdulatotad figyelte.
- Miért bámulsz rám?- kérdezted meg végül.
- Miért tán nem szabad?
- Nem mert elég idegesítő olyan mitha..
- Mitha- kérdezte fél mosollyal
- Mitha fel falnál eleven- mondtad ki félve.
- Milyen jól el találtad- áll fel hirtelen ágyadrol és lassan közeledve feléd. Nagyot nyelv próbáltál hátrálni, de nem sikerült, mivel Jake egy gyors mozdulattal megállított,hogy tovább mennyél.
- Mii- mit csinálsz?- kérded dadogva.
- Azt amit már régebb kellett volna.
- Miről beszélsz?- kérded össze zavarodva.
- Tudom, hogy szerelmes vagy belém- látva reakciódat tovább folytatja- mikor láttam, hogy ebéd szünetbe nem még csatlakozól hozzánk, nem tudtam miért nem jössz és fejeben vettem, hogy követni foglak minden egyes nap mikor ebéd szünet van. Minden nap követelek könyvtárig és mindig hallotam, hogy rólam beszélsz.
- Én.. én- azt se tudtad szégyenedbe mit módjál Légyszívesebben el bujnál, de nem tudtál hisz Jake erősen tartott téged csipősnél.
- Nem kell módjál semmit én vagyok az aki kell mondjon neked valamit. Én is szerelmes vagyok beléd csak nem tudtam, hogyan mondjam vagy tudasam veled. És nagyon sajnálom, ha bunkó voltam veled az elején csak nem tudtam, hogy hogyan kéne kezeljem számomra új érzést.- hajtotta le fejét.
Örömödbe megölelted Jaket, el se hitted, hogy most tényleg szerelmet vallott neked. El távoldva tőled végre be következett az amire mindig is vágytál meg csókolt. A csókja ezerszer jobb volt mint ahogy te el képzelted. Ezzel meg pecsételve szerelmi vallomásotokat.

Meg érkezett egy kis késsel a kért rész. Remélem tetszeni fog nektek és meg próbálok minél gyakrabban fel tenni új részt addig is sok puszi nektek ❤️❤️💕🤗