Két ellentét. (Seson 2)

Meg szerzem amit akarok!

Kora reggel kint voltam az udvaron.
A bátyámal gyakoroltuk a kard forgatást.

Nem haladtunk túl jól...anyájék nem tudnak segíteni nekünk mert egy küldetésen vannak.

-Unatkozok...

-Nem hisztizni jöttél ki, ugye?-nézett rám furán.

-Mindig menősködsz.-jelentettem ki.

-Nem igaz!-kiabált rám. Anyájék pont meg érkeztek. Alig volt rajtuk seb.

-Na, hogy haladnak a kis csibészek?!-kérdezte töllünk lelkesen és izgatottan.

-Nem jól. Kyoko mindig csap nyafizik.

-Anyátok már 12 éves korára leverhetetlen volt a vívásban.

-Egyszer még is el kaptál.

-Segitetek nekünk?

-Nekem anyu fog.

-Töllem.

🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤

-Mi a célod?

-Az, hogy le győzzem a bátyámat. Mert én még nállatok is nagyobb kardforgató leszek! Igen! Én, Kyoko a következő  kard forgató!

-Rendben akkor vágjunk bele.

Anya sok olyan technikát be mutatott nekem amik elképesztőek voltak! Ott van pl a: Sárkány Tornádó, Tűz Ketrec, stb...

-Hogyan kell le idézni farkasokat?

-Először is találnod kell egyet. Ha bajban van és segítesz rajta akkor örök hüséget fog fogadni. De ha például harcra hív ki és ha le győzöd anélkül, hogy meg ölnéd, akkor méltónak fog téged találni arra, hogy téged szolgáljon.

-Értem...a Szentélynél sok farkas szokott lenni...el megyek oda.-rohantam ki a házból.

-Nap nyugtára gyere haza!

-Oké.

🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤

5 perc alatt a szentéjhez értem pedig 5 km-re volt a kastélytol.

Fel másztam egy fára és onnan figyeltem.
2nagy fekete, fehér, piros farkasra lettem figyelmes. Le ugrottam a fáról. Amikor meg láttak elkezdtek morogni. Én hozzájuk képest egy hangya voltam.

-Mit akarsz kislány?-kérdezte meg a hím.

-Azt, hogy áljatok hozzám.

-Na és meg érdemelnéd?

-Tegyünk egy próbát.

-Csak hozzád kell érnünk és már kiterülesz. Nepazarold az idődet.-mondta lenéőzően a nőstény.

-Én szívesen meg nézném, hogy mit tud.

-Hány éves is vagy? 6!?

-Nem! 10!

-Érdekes....de előre szólok, hogy ketten fogunk támadni.

-Nekem nyolc.

🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤

Egy újabb csapást kerültem ki. A levegőben ugranak és úgy támadnak...
Fél órája csak fogócskázunk.

El akartam futni egy újabb csapás elől de most el kaptak.

3 fán át törtem annyira nagyo ütöttek rám. A negyedik fánál meg áltam. A kardomat a földbe szurva meg áltam.
Be volt csukva a szemem.

-Ebből elég! Fejezzük be!-fel emeltem a kardomat amit elkezdtem forgatni a levegőben.

-Sárkány tornádó!- egy közepes méretű törcsér jelent meg előttem amiben fénylett valami lila gömb...ilyesztő volt.

A vádakra mutattam. A gömb el csapódott a kardtól. Olyan gyorsan  közeledett feléjük, hogy nem tudták ki térni a csapás elöl.

Hátrébb sodorta őket.

-Nos? Méltó vagyok arra , hogy engem szolgáljatok?-tettem fel a kérdést. Egymásra néztek majd vissza rám. Végül meg hajoltak előttem.

-Mától kezdve ha bajban vagy szólj nekünk és mi ott is leszünk.

-Ez az!!!! Köszönöm ezt a csodálatos harcot.

-Mi köszönjük. Már vagy évek óta nem harcoltunk senkivel.

-Holnap ezzel a technikával és veletek biztos, hogy legyőzöm a bátyámat.

Fel néztem az égre és eszembe jutott amit anya mondott.

-"Nap nyugtára legyél itthon!"

Már majdnem le ment a nap!

-Sajnálom, de most haza kell mennem.-elindultam ki az erdőből. Úgy futottam mint még soha. Kivételesen 3 perc alatt haza értem. Anya keresztbetett kézzel ált kint az udvaron.

Vakargatva és mosolyogva áltam elé.

-Már majdnem le ment a nap! Hol voltál?

-A Szentélynél.

-Sikerült?

-Aha.

-És a technika?

-Az is...de az enyém másabb volt mint a tiéd.

-Büszke vagyok rád! Majd holnap meg mutatom amikor Satoruval fogsz harcolni.

-Tényleg. Hol van?

-Bent vacsorázik.-amikor be mentem az étkezőbe láttam, ahogyan beléptem meg láttam. Az ajtóban ült és játszott a macskávl.

Valami nem stimmel a kezével. Be van kötve és remeg.

-Mindegy. Én mentem aludni.

-Legalább egyél pár falatot.

-Nem vagyok éhes. De jó étvágyat és éjszakát.

-Nekem is drágám.