Daggerpoint 1: Malakar gyűrűi

1.Fejezet: Wulfred bányái

Élt egyszer egy fiú Wulfredben.A neve Saturn volt, 14 éves barna hajú,középmagas erős alkat. A szülei meghaltak Daggerpointban a Malakar elleni csatában. Ő és még két társa, a közeli bányában dolgoztak, hogy pénzt keressenek, de az csak az álca volt, miközben a többiek elvonták a figyelmet addig Saturn zsebtolvajkodott. Legtöbbször a felügyelőtől loptak, volt már arra példa, hogy messzebb merészkedtek,de az egyik nap máshogy történtek a dolgok:   
-Jó reggelt!-köszönt Saturn barátja, Aeron illedelmesen. A fiú szintén nem volt egy égimeszelő, de törpének sem volt mondható; barna, göndör haja, bánya porától volt piszkos; testalkata nem katonáéhoz méltó, ám eszével és bölcsességével kompenzálta azt. Életkorához képest, sok felnőtt vezérnél is intelligensebb volt és megfontoltabb. Általában kerülte az erőszakot és a harcot,de barátaiért bármit megtett volna. Neki a bizalom az első volt, ritkán hallgatott csak az eszére, szívének döntése nagy szerepet játszott cselekvéseiben.
-Reggelt.-köszönt Sam a gyümölcs árus, unott képpel- Mivel szolgálhatok ma nektek? Újabb műszak a bányában? A beleteket is kidolgozzátok lassan.
-Bizony, nehéz munka a bányászás. Főleg ha egy dagadék felügyelő "úr" gúnyolódik melletted!- helyeselt a két fiú, lány barátja, Alisa. Erős személyisége, a gúnnyal vala vegyítve. Kedvenc elfoglaltsága a vadászat volt, imádta ha ő a ragadozó és nem a préda. Fából készült íjával vadászta a varjakat a városban, Hungerhornban. Nyúlánk, magas lány volt, hosszú sötét egyenes hajjal, gyönyörű arccal, mely minden körülmény közt képes volt tekintélyt parancsolni. Szemei kék égben fürödtek, haja pedig barna mocsárban.-Válasz kérdésedre, a legfrissebb almából legyél kedves.
-Már adom is!-sürgette magát az árus ám muszáj volt még egy kérdést feltennie.- Hát a harmadik jómadár? Saturn merre csavarog?
A fiú éppen a zöldséges zsebében kutatott, a férfi pénzzel teli erszénye után. Gyorsan kivette a szövetrekeszből a pénztárcát, lopott belőle pár tallért, majd a földre leejtvén, újból felvette és ezt kiáltotta.
- Jelen! Még szerencse, hogy a közelben kószáltam, azt hiszem ez még hiányozhat. -azzal átnyújtotta a tarsolyt gazdájának.
- Nicsak! Az meg, hogy eshetett ki?-ámulkodott Sam- Hiszen a zsebem legmélyén lapult! Nesze fiam!- mondta majd átnyújtott Saturnnak újabb 10 tallért- Az almákat meg én állom!
- Igazán nagylelkű uram, de az almákért nem dolgoztunk meg- az eszes fiú, a férfi kezébe nyomta azt a pár tallért amit az imént kivett a tüszőből, illedelmesen elköszönt az úrtól, s hátat fordítottak mindannyian majd elkezdték jóízűen ropogtatni a frissen szerzett gyümölcsöket.
- Ezt megúsztuk- sóhajtott Alisa.
- Valahogy nem esik jól lopni tőle, olyan kedves velünk mindig.- búslakodott Aeron
- Ne szomorkodj barátom! Hisz az almáért fizettünk!- mentegetődzött nevetve a másik ifjú- Jól van, jól van, ígérem tőle már nem veszünk el semmit.
- Igaza volt Samnek azonban valamiben. Hamarosan újra kezdődik a bányai műszakunk. Kíváncsi vagyok ezúttal, milyen ürügyet talál ki az a katona, pusztán azért, hogy bosszúságot okozzon nekünk!

Hungerhorn városának volt, mocskos síkátoroktól elkezdve a leggyönyörűbb palotáig mindene. Politikusok és bányászok lakták nagy részét, de néhol előfordult egy-két szobrász vagy festő is. A munkásnegyedek, túlzsúfoltak voltak és kórokozokkal tömöttek. Illemhely egy volt,az is az utcán a "friss" vizű kút mellett. A patkányok és egyéb kártevők mindennapos bajtársak voltak hiszen egy közös tulajdonságuk volt az emberekkel, ők is éheztek. Mondanom sem kell sok gyermek nem csak a mi hőseink választották a tolvajlás mesterségét életcélnak hisz valljuk be egy rabló ebben a városban, sokkal jobban keresett, mint egy átlag bányász. Pont ezért a Korona szigorúan bűntette az ilyen fajta bűnöket, ha gyerek volt ha nem, általában szabadságvesztés vagy nyilvános kínzás( elrettentésként)  volt a fenyítés.
A tolvajok mellett, gyakoriak voltak a gyilkosok is Hungerhorn-ban. Általában a magasabb rangúakat ölték meg, hogy minél nagyobb port kavarjanak meg persze náluk több volt a zsozsetta. A gyilkosoknak durvább büntetést adtak, kivégeztek őket, szokásosan éles pallossal.
Ahogy a gyerekek haladtak a főtérről kifelé a külvárosba, a gyönyörű villákat s palotákatfelváltották a rothadt falú munkáslakok. Ám a többi közül egy kitűnt, egy más volt mint a körülötte lévők, egy misztikusabbnak tűnt. Ide tértek be Saturnék.