•Madness• (18+) ✓

21. rész

Örült vagyok vagy örült vagyok? Igen! Rohadtul megörültem!

Minho autója lerobbant így busszal kellett mennünk suliba neki pedig dolgoznia. Nem volt ülőhely így elég sokan álltunk a buszon. Hm~ minden rendben volt addig míg Han Jisung nem vett valamit a fejébe...

Megéreztem Minho illatát amitől kirázott a hideg. Éheztem az érintésére így kihasználva azt hogy a sofőr életveszélyesen vezetett; csináltam úgy mint aki minden kanyarnál - a sofőr miatt - majdnem elesik. Minho az első alkalomnál a hasamat átölelve előzte meg azt hogy elessek viszont a másodiknál már a derekamat ölelte át.

Megköszöntem majd úgy csináltam mintha nem haldokolnék attól hogy hozzámért. A harmadik alkalommal viszont Minho a derekamon hagyta a kezét ami nekem nagyon kapóra jött.

Még kettő ember felszállt a buszra így én - nyilván direkt - léptem egyet hátra ami miatt Minhohoz simultam. Ártatlanul ránéztem majd bocsánatot kértem mire ő megrázta a fejét. Egy élesebb kanyarnál - tényleg - véletlenül kiesett a zsebemből a bérletem amiért lehajoltam... hát igen azzal viszont még én sem számoltam hogy így a szűk hely miatt Minho ágyékához nyomom a fenekemet.

Meglepődve hirtelen felegyenesedtem majd elpirosodtam. Tagadni sem tudtam volna hogy igazán tetszett viszont ez most tényleg nem direkt volt. Bár nem kívántam azt hogy bárcsak ne történt volna meg.

Annyira melegem lett Minho közelsége miatt hogy inkább leszedtem magamról Minho kezét. Előrébb léptem viszont Minho a derekamnál fogva magához rántott így az ágyéka és a fenekem találkozott. Kirázott a hideg majd hátra néztem rá. Lenézett rám mire én gyorsan elnéztem róla.

Adta az ég hogy Minjee felajánlotta hogy fogja a táskámat mivel ő talalt ülő helyet. Ha rajtam lett volna a táskám akkor nem lehettem volna ilyen közel Minhohoz.

Mivel a sofőr a Halálos Iramban érezte magát így elég sokszor dőltem ide-oda amivel csak annyi volt a baj hogy így folyton "mozogtam" Minho ágyékán. Én nem tudom hogy hogyan bírtam ki ezt nyögés nélkül de szerencsére nem égettem le magamat.

Minho lehunyt szemekkel markolászta a derekamat amin én mosolyogtam. Egy "kicsit" még mozgattam akkor is a fenekemet amikor éppen nem dölöngélt a busz. Minho valószínűleg ekkor már rég rájött hogy direkt csinálom viszont nem szólt érte. Ha szólt volna sem hagytam volna abba mivel rohadtul élveztem.

Még akkor sem mondott semmit amikor leszálltunk a buszról így egy önelégült mosollyal köszöntem el tőle. Rettentő jól éreztem magamat és el is határoztam hogy ha máskor nem is de ilyenkor hozzá fogok érni. Körülbelül ez kettő napig sikerült is bár már az első nap volt ülőhelyünk ami romba döntött mindent viszont a második nap újra "majdnem" elestem így Minho segítségére szorultam.

Aztán a harmadik nap ki szállt fel a buszra? Hát persze hogy Sunno. Onnantól kezdve mindig egyedül álltam a buszon vagy Minjeevel ültem. Duzzogtam minden egyes nap amikor láttam őket ahogyan egymás kezét fogva üldögélnek egymás mellett. Sunno Minho vállára döntötte a fejét miközben valamin nagyon nevetett.

Hányingerem volt tőlük amit nem féltem kimutatni. Néha azt kívántam hogy bárcsak elköltözne Minho viszont ezt a kívánságot gyorsan visszavontam.

Hiányzik viszont ezt az istenért sem mondanám el senkinek. Beletörődtem hogy igenis megkedveltem és nem úgy érzem hogy ez hamar elmúlna. Talán szeretem de nincs mit tenni ha ő nem szeret viszont.

Arra sem emlékszem már hogy miért "szakítottunk". Igazából nem is érdekel! Nem kell szeretnie engem csak foglalkozzon velem! Hiányoznak a perverz dicséretei és a felnőttes tanácsai. Hiányzik a csókja és az érintése amitől mindig kirázott a hideg.

Az sem érdekel ha a szavaival megbánt de azt akarom hogy szóljon hozzám. Üthet amilyen erősen csak tud akkor sem haragudnék rá. A felsértett sebeimre csókokat nyomhatna amiktől pikk-pakk begyógyulna a sok fájó seb amit hagyott rajtam. Bármit tehet én ugyanúgy fogom szeretni...

Talán ezért is határoztam el hogy ha visszautasít is de megpróbálok újra a szívébe kerülni. Tagadni sem tudom hogy szükségem van rá. Testileg és lelkileg is.

- Minho! - Kiabálja Minjee mire az említett csak hümmög. - Ma nem leszek itthon meg talán holnap sem. - Mondja a lány amikor beszalad a nappaliba ahol eddig Minhoval kettesben voltam.

- Hová mész? - Kérdezem értetlenül.

- A lányokkal megyünk vásárolni utána meg csak beszélgetünk. - Vonja meg a vállát. - Szerintem Sana-nál alszunk de ez még nem biztos.

- Jolvan de ide is jöhettek ha gondolod. - Mondja Minho mire a lány bólint.

- Köszi de nem valószínű hogy jövünk de azért majd írok hogy milesz meg hogy maradok-e.

- Csak ne legyél terhes. - Mondom mire Minjee bólint.

- Talán ezt... mindegy! - Mondja majd magunkra hagy. Minhot kezdem el nézni aki - meglepetésemre - egy újságot olvas.

Sokáig bámulom őt viszont amikor rámnéz elnézek róla majd elkezdem nézni a tv-t. A Szólits a neveden című film megy ami az egyik kedvencem.

Minho is elkezdi nézni egy pár perc múlva amin én halványan elmosolyodom. Ezaz Minho! Ez nekünk való film.

Egy fiatal és egy idősebb fiú a főszereplő akik ránk hasonlítanak. Mármint a karakterük nem de Minho is hirtelen csöppent az életembe ahogy az idősebb srác a fiatalabb életébe.

Halványan mosolyogva nézem Minhot ahogyan elbambulva nézi a filmet majd elnézek róla. Érzem hogy egyszer rámnéz de én direkt nem nézek rá.

- Elmentem! - Szalad hozzánk Minjee mire Minho bólint.

- Vigyázz magadra. - Mondja mire a lány bólint majd egy puszit nyom Minho arcára. Megforgatom a szemeimet majd egy halvány mosollyal intek Minjeenek. Miután a drága húgom elment én újra Minhora néztem aki a filmet nézte tovább.

- Kettesben vagyunk. - Közlöm mire Minho hümmög.

- Nem kell foglalkoznod velem. Nyugodtan elmehetsz a barátaiddal vagy...

- Vagy inkább csinálhatnánk olyat mint régen. - Vágok a szavába mire Minho elszakítja a tekintetét a tv-ről. Elkezdem kigombolni az ingemet miközben lassan felé lépkedek. Mikor elé érek az ölébe ülök Minho pedig rögtön a derekamra simít. - Nem vagy jó apa ha nem elégíted ki a fiad vágyait...