"Sometimes grief strips us of everything else - our energy, joy and hope. But in the darkest moments, we must find a way to pick up the pieces and move forward, one step at a time."
...
"Az élet olyan, mint egy hullámvasút, hullámvölgyeivel, fordulataival. Néha ijesztő és bizonytalan lehet, de tele van örömmel, szépséggel és váratlan meglepetésekkel."
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Egy fiatal lány, gesztenye színű hajjal és sötét barna szemekkel állt a tengerpart közelében. Lábán nem viselt cipőt, így a hideg szél enyhén csiklandozta mezítelen talpát. Arcát megvilágította a naplemente halvány fénye, szomorúsággal telt szemekkel nézte az előtte folyó óceánt. Egy homokos területen állt, haját enyhén fújta a szél, arca lefelé fordult. Az idő borongós és hideg volt, és a háttérben hallotta, ahogy a hullámok összecsapnak a sziklákon. Elmerült a gondolataiban, szíve tele volt mélységes szomorúsággal. Valószínűleg egy távoli emlékre vagy egy elveszett szerelemre gondolt. Mögötte az összes zajt kiszűrte,hiszen rajta kívűl senki nem tartózkodott a tengerparton. Hogy mik jártak-e törékeny lány elméjében? A kérdés megválaszolatlanul marad,sötét gondolatai közepette. Külső szemmel nem keltett nagy figyelmet senkire sem. Egy átlagos tinilány képét viselte magán. Szürke pulóver fedte felsőtestét a hideg széltől,és vékony farmerszerű nadrágot viselt. Egyszerű ruhatára volt,megfűszerezve egy kis önsajnálattal. Igazán nem lehetett oka panaszra,hiszen családja szerette őt és mindent megtettek neki,hogy boldog életet élhessen. Boldogat? Keserű mosoly jelent meg rózsaszínes ajkain a gondolatra. Soha nem érezte a boldogságot. Az élete egy hazugság volt. Egy kegyes hazugság, amiben az "ártatlan" szülők voltak a bűnbakok.
Fárasztó sóhajt ejtett, majd csendben bámúlt maga elé, és gondolatait próbálta helyre tenni több kevesebb sikerrel. Rengeteg hibát tudhat a háta mögött, amik elől mindig menekűlt, keresve a rövidebb kiutat benne. Beszélt amikor nem kellett volna, és csendben volt amikor beszélnie kellett volna. Mindig is azt gondolta, hogy a "tökéletes embert" kell hogy mutassa. Szégyellte kimutatni valódi érzelmeit, és titkolta valódi személyét. Úgy gondolta, hogy az érzelmek kimutatása a gyengeség jele, nem pedig a bátorságé. Mégis sokszor hallotta azt az emberek szájábol "Fel a fejjel, ennél csak rosszabb lesz".
Ezért talán, élete azon szakaszába érkezett, amikor úgy érezte véget kell vetnie az életének. Vagy csak nevessen saját nyomorúságos mocsarában? Túlságosan is abszurd az egész helyzet...nem tudja mi tévő legyen, hiszen egész életében soha semmiért sem küzdött igazán. Mindent fárasztónak, és unalmasnak talált. Kedvenc idötőltése, hogy saját magát sajnáltatta. Sokkal több időt töltött "otthon" mint bárhol máshol. Gyűlőlte az embereket, hiszen fogalmuk sem volt róla, hogy mit is érez igazából. Rohadt idegesítő volt azt hallani eggyesek szájából, hogy amit mondanak az úgy is van...nem beszélve arról hogy akár befolyásolhat is téged. Teljesen elis felejtette, ki is volt igazából....
Viszont szembe kellett néznie a tényekkel...ez a világ fájdalommal és gyűlölettel van teli. Ördögök, melyet még pokol lángjai sem kímélnek. Angyalok, melyet emberi szív mocskol be, és teszi tönkre azt. Az ember folyamatosan másba keresi a hibát, mást okol, ahelyett hogy magában keresné azt. Mindenki tudja,hogy az embernek csak egy élete van. Elméletben becsületesen és tisztességesen kéne leélni, de hát ez sosem lesz így. Nem 4 lábú állatok vagyunk,akiknek megadatott a 9 élet kincse. Egy ember-egy halál...szól a mitológia szerint. Csupán ezek mind üres szavak egyike,amit egy könyv sarkából téptek ki az imént. Vajon létezik olyan hely hogy mennyország? Milyen lehet a másvilág? Van olyan hely, ahol, örök békére lel az ember, vagy mindenhol a káosz és a szenvedés veszi körül...?
