"Sometimes grief strips us of everything else - our energy, joy and hope. But in the darkest moments, we must find a way to pick up the pieces and move forward, one step at a time."
...
843.év. Shiganshina körzete Felderítő Egység főhadiszállása.
"A feladás érzése éppolyan múlandó, mint amennyire erős; lenyomhat, vagy képes emlékeztetni arra, hogy miért nem szabad feladnunk."
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Késő este volt csupán, de a nő képtelen volt aludni. Még most is szeme előtt lebegett, amikor a töpszli szembe állt vele félelmetkeltő aurával. Talán valami rosszat mondott neki? Megrántotta vállát, majd egy mindegy alapon kilépett szobája rejtekéből. Útját célirányosan az építmény legfelső tornyának teraszához vitte. Kilépve a faszerkezetű kapun kellemes hideg szellő csapta meg arcát. Nem tudja mennyi ideig nézte az égbolton lévő fénylő csillagokat, amikor is egy lekezelő hang szólalt fel háta mögött.
- Egy kislánynak az ágyban a helye, nem pedig a torony kellős közepén! - a nő döbbenten fordul meg, ahogy a férfi karbafont kezekkel mellé igyekszik szemeit rajta tartva. Nem igazán figyelt a körülötte lévő dolgokra, így teljesen megfeledkezett, hogy valaki erre felé járhat ilyen késői órákban. Lassan a napot felváltotta a hold ezüstös fénye. Az este beköszöntött Eldia népére, és ez alól a "szabadság szárnyai" sem voltak kívételek. Ahogy a nap eltűnt a horizonton túl, hűvös szellő kezdett fújni. A levegő egyre csendesebbé és hideggé vált, mintha a világ visszatartotta volna a lélegzetét. Az árnyékok hosszabbak és határozottabbak lettek, és úgy tűnt, mintha az idő lelassult volna. A vörös hajú nő gondolataiba volt feledkezve, amit a fekete hajú farkas is észrevett. Korábbi interakcióik ellenére Levi tartózkodott a beszédtől, és egyszerűen csak figyelte a nőt, amint a gondolataiba merülve ült nem messze tőle. Bár volt kísértés, hogy szarkasztikus megjegyzést tegyen felé mély koncentrációjáról, sikerült uralkodnia magán, és elhallgatott. Amikor az előtte lévő személyt figyelte furcsa és kellemes legkör támadt fent köztük. - Milyen békés - szólal fel először a lány. Tudatában volt Levi jelenlétének, és úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja, mégsem bírta ki hogy ne szólaljon meg. Nem mintha lett volna értelme beszélgetni vagy csevegni, figyelembe véve mindazt, ami köztük történt...
Nem hányta fel a férfi szemébe szemtelen viselkedését, tudatában annak hogy éppen a felettese. Nem hánytorgatta fel neki, mert nem igazán tőrdödött az ilyen dolgokkal. Volt egy sejtése, hogy miért fogadta el Erwin ajánlatát, de nem következtetett előre. Nem mintha az ő dolga lett volna, és sohasem szólt bele mások problémáiba. Inkább elkerülte a bajt és a háttérben maradt, mindazok ellenére hogy híres osztagvezető volt a hadtestben. Csendben ült a verandán,bés ez nem kerülte el a férfi szemeit sem. Jeges acélkék szemét fel-le mozgatja egy pillanatra amikor újra az előtte ülő tiszten állapodik meg. Olyan érzés keringte körbe a férfit, mintha belelátna felettese lelkébe, és gondolataiba. Nem tehetett róla, de kissé szorongott eme új érzéstől miközben arckifejezése olvashatatlan volt. Végül erőtt vett magán, és válaszólt.
- Valóban....elég békés.... - ül le a vörös hajú ördög mellé, majd szokatlan módon kiváncsinak tűnt. Rosa számára Levi elég nehéz természetű embernek bizonyúlt, de mégis amióta itt vannak kint és figyelik a csillagos égboltot, egyfajta nyugodság lesz urrá rajtuk. Vegül a férfi hosszas csend után felszólalt mély érces hangján. - Ugyanolyan.... - nem foglalkozva a kérdő tekintettel amivel a nő illette tovább folytatta. - A hold, csillagok nélkül a föld felett is ugyanolyan sötét van, mint alatta. - Rosalind elgondolkodott szavain. Volt igazság benne de egy dolog különbözött az egésztől. - Mégis különbözik nem igaz?... - a férfi felvonta kérdő tekintetét, ahogy ívelt szempárját az égről a lányra fordítja. Levi gondolata csupán annyi volt, hogy ez a nő annyira más. Idegesítő kis némber volt, és nemis értette miért is szólt egyáltalán hozzá. Mégsem tudta megmondani miben, de különbözött minden mástól. Levi különös és egyedi embernek találta ezt az ördögi nőt, akit pár napja ismert csupán. Csendes jelenléte tiszteletet és figyelmet igényelt, de mégsem hívta fel magára a figyelmet. Csöndes és nyugodt természete kissé megnehezíti, hogy rájöjjenek mi is járhat a fejében. Levi nem tehetett róla, de felkeltetette az érdeklődését akaratán kívül is. Látta hogy a nő természete ellenére volt valami benne ami nemcsak a figyelmét keltette fel, de arra késztetette, hogy többet tudjon meg róla. Meglepően furcsán vonzódni kezdett hozzá...és ez bosszantotta. - Nézd csak! - mutat fel az égre, ott ahol a felhők oszlani kezdtek, így a hold is bevilágította őket. Levi félszemell a nőre tekintett, akinek arcát a hold fénye beragyogta, kiemelve az arcvonalait. Fénye mindent bevilágított, miközben végignézett az előtte elterülő tájon. Csodás érzés volt, még a férfi számára is, de mégis fura érzés nyomta mellkasát. Mintha hiányzott volna valami. Bár Levi nem teljesen értette miért van a nő társaságában, úgy érezte képes vele normálisan kommunikálni és egy pillanatra csupán, de el felejtette miért is jött a Felderítő egységbe a barátaival. - Végülis....már nem a föld alatt vagyok... - suttogja orra alatt, majd a holdat nézve elgondolkozott. - Idegesítő egy nőszemély vagy... - fordul felé ekkor újra Levi, mostmár sokkal barátságosabban. A lány nem is nézett rá, de a férfi szavai hallatán apró nevetés hagyta el ajkait.
