Szupercsapat bevetésen - Az új szint (Mentaverse)

Az igazság

Rider kilépve az őrtoronyból Jager-t és mellette az elég rossz állapotban lévő Mentát látta. A fiú Jager felé fordította tekintetét, aki aggódó szemekkel nézett vissza rá.

Újabb napok teltek el. Rider innentől nem hagyta Mentának, hogy a házában egyen. Addig nem mehetett el amíg meg nem ette adagját. Ennek ellenére a lány nem tartózkodott sokkal több ideig a kutyaházán kívül. Ha rákérdeztek ennek mi az oka egyszerű választ adott.

-Addig nem pihenek míg meg nem találom az utolsó meteort! - Ezzel belépett kutyaházába.

Leült a szerkezet elé és csak bámulta. A remény egyre kisebb lánggal égett benne. Félt, hogy soha nem találja meg a meteoritot. Harcos a fejében lévő hang. Egyszer bíztatta egyszer szidta Mentát. A lány már a megőrülés szélén állt mikor másik énje unszolására végre szünetet tartott.

-Jó legyen! - Mondta idegesen Harcosnak aki boldogan csendbe is maradt. - De akkor egy szót se többet!

Harcos engedelmesen tartotta a száját. Menta mély levegőt véve kilépett kutyiháza ajtaján. A nap kellemesen sütött. Nem volt már meleg nyár, de még kellemes volt. A lány bezárva maga mögött az ajtót elindult sétálni. Ideje volt kiszellőztetni a fejét. Lassan sétált és kiélvezte a természet minden apróságát. Egy mosoly futott végig az arcán.

-Ugye, hogy nem is volt rossz ötlet? - Kérdezte harcos vidáman. - Ránk fért már ez a kis pihi!

-Igaz. - Válaszolta Menta megadóan. - Kellet már ez.

Menta megállt és elkezdte figyelni a vizet. Szép és nyugodt volt. Már nem is tűnt olyan veszélyesnek mint régen. Hosszú idő telt el azóta és sok minden történt. Menta rég érzett utójára, sőt akkor érezte ezt utójára mielőtt elkezdődött minden. Akkor érzett utójára ilyen nyugodtságot. Vett egy mély levegőt és hagyta, hogy tüdője megteljen a friss levegővel, mikor megérzett egy ismerős szagot. Szemei tágra nyíltak és a szag irányába tekintett. Ott állt személyesen ő. A halál.

Menta gondolkodás nélkül elkezdett rohanni. Hátra-hátra tekintett, hogy a farkas követi-e mikor neki ütközött valakinek. Ez a valaki szerencséjére Jager volt.

-Minden rendben? - Kérdezte a fiú az ideges lányt. - Mi történt?

-É..é.. én azt hiszem bajba vagyok. - Mondta Menta remegő hangon.

Jager magához ölelte Mentát majd körbe nézett. Nem látott senkit de a levegőbe se érzett ismeretlen szagot. Nem érzékelt semmit és senkit aki elől Menta menekülhetett volna. Ez csak még nagyobb aggodalmat ébresztett benne. 

-Menta. - Eltolta magától annyira a lányt, hogy a szemeibe nézhessen. - Mi történt? És miért meg ki vagy mi elől menekültél? - Kérdezte aggódva.

-Nem fogod elhinni. - Válaszolt Menta egy fokkal nyugodtabban. - De a.. a.. azt hiszem a halál a nyomomban van.

Jager pár percig csendbe volt és feldolgozta, hogy mit is hallott. Először nem is akarta elhinni, de ahogy Menta szemeit nézte rájött, hogy a lány nem hazudik.

-E.. ez n.. hogy? V.. vagy mi? - Jager teljesen össze volt zavarodva. Nem tudta össze szedni se rendesen a gondolatait amikor észre vett egy ismeretlen alakot. - Ő?

Kérdezte rámutatva a fekete csukjás farkasra. Menta hátra fordult majd elkezdte kapkodni a levegőt. Szívverése felgyorsult, mancsai remegni kezdtek és még a szőr is fel állt a hátán. A farkas ahogy rájött, hogy észre lett véve behátrált az erdőbe majd eltűnt. 

-Ő lenne a halál? - Kérdezte ismét Jaher most már össze szedettebben. - És akkor ő lenne az aki miatt beteg vagy?

-I...i.. igen é.. és n.. nem. - Válaszolta remegő hangon Menta miközben próbált lenyugodni. - Ő a halál. De nem miatta vagyok beteg. Ő van itt a betegségem miatt

-De akkor is meg akar ölni? Vagy nem? - Jager még mindig össze volt zavarodva.

-Végül is igen. - Mentának sikerült végre lenyugodnia.

Jager-re nézett. A két kutya elindultak gyors léptekbe az őrtoronyhoz, hogy beszámoljanak Rider-nek is. Út közben csendben voltak. Egy szót nem szóltak csak mentek.  Menta tudta, hogy Jager-nek ezt most fel kell dolgoznia. Mikor végre az őrtoronyhoz értek meg se álltak csak mentek a lifthez majd fel Rider-höz. 

-Sziasztok! - Köszönt A fiú mikor észre vette a két kutyát. Miután alaposabban megnézte őket eltűnt a vidámsága. - Mi történt?

A két kutyi kilépett a liftből, majd Jager Mentára nézett, aki előre lépett egyet.

-Rider. - Kezdett bele a történetbe bátortalanul. - Mióta el ájultam úgy gondolom, vagyis inkább biztos vagyok benne, hogy követ a halál.

Mondta lehajtva fejét. Rider ugyan olyan értetlenséggel nézett mint Jager, mikor először meg halódta.

-Én is láttam. - Mondta Jager mikor Rider épp beszélni akart. - A két szememmel látta a halált.

-Értem. - Mondta elgondolkodva. - És van terved? - Tette fel a kérdést Mentára nézve.

-Van. - Felelte. - Vagyis volt. Meg akartam találni a harmadik meteort, hogy legyen elég erőm legyőzni a halált. De kicsúsztam az időből. 

-Nem hiszem, hogy segített volna. - Mondta Rider tovább gondolkodva. - De ha mind össze fogunk legyőzhetjük!

A lány sóhajtott egyet majd a fiatal gazdájára nézett.

-Egyedül kell megtennem. - Mondta megtörve. - Nem segíthettek.

Ekkor Jager-nek eszébe jutott sok minden.

-De, tudunk! - Mondta felpattanva. - Ha feltöltődsz ellőtte mind annyinkkal akkor lesz elég erőd, hogy nyerhess!

Menta némán bólintott majd lementek. Út közben Menta felvette Mighty ruháját. Rider elmondott mindent a többi kutyinak majd a tervet is. Ami annyiból állt, hogy mindenki feltöltődik Mentával majd Zuma védőburka segítségével biztonságba végig nézik a harcot. Mindenki meglepve hallgatta végig a történetet. Majd egy ként bólintottak rá. Ekkor Menta kinézve a dupla üvegajtón megszólalt.

-Ez a hajnal... más lesz. Ez a hajnal... az a hajnal amit soha nem feledünk. A halál hajnala eljött.