Marc akaratlanul is gyakran nézett hátra a hátsó ülésen alvó lányra. Indulás után szinte azonnal elaludt, mintha kifacsarták volna.
-Olvastam egy idióta cikket, hozzá hasonló emberekről írtak, de eddig nem vettem komolyan - szólalt meg elsőként Marc.
-Élő fegyvert csináltak belőle, ha kiderül, hogy ez lehetséges, mindenki rá akarja majd tenni a kezét - nyögött fel a hajába túrva szőke.
-Ezért indultak azonnal utána, mikor megszökött velem… azok az eltűnt lányok… bassza meg, fel kellene azonnal gyújtani azt az egész helyet!
-És most hova?
-Először neked kell kitalálni, hova menj, aztán a lánnyal Whitehoz megyek. Ez az egész már kicsúszott a kezeim közül, így pont kerül a végére.
-Marc…
-Nem! Ne kezdd el ezt nekem!
-Marc, szerinted nem használná fel a hadsereg ugyanígy? Neked pont kerül az ügy végére, de ő vele a isten se tudja mit fognak művelni!
-Nem az én problémám - érkezett jeges hangon a válasz.
-Ezt nem mondhatod komolyan. Marc Coleman, aki kiállta azt a sok szart, hogy engem kimentsen, hagyná, hogy kísérleti nyulat csináljanak belőle? Szerinted ez oké? Kislány kora óta ott volt, fogalma sincs mi a normális élet!
-Nem én tehetek róla! Majd intéznek neki új személyazonosságot, és keresnek neki valami nyugodt helyet, ahol élhet!
-Ennyire hiszel még mindig bennük?
-Neked szerencséd volt Ash, de nekem ez az életem. Ha az érzelmek irányítanak, abból semmi jó nem lehet!
-Felveszed ezt az idióta érzelemmentes maszkot, és úgy csinálsz, mint akit nem érdekel az egész, de tudom, hogy érdekel! Ez nem te vagy…
-Ash, fejezd be! Ne nehezítsd meg ezt még jobban!
-Ha Flora ülne ott most helyette akkor is…
-Ne merészeld felhozni a nevét - szakította félbe Marc veszedelmes hangon Ashtont, mire az keserű mosolyra húzta az ajkait.
-Ez a baj veled Marc. Rendezned kéne az érzéseid, nem a munkába menekülni - felelte a szőke, őt nem tudta megijeszteni már a régi társa gyilkos hangulata, megszokta már.
Nem is szóltak az úton többet egymáshoz, Ashton nem kérdezett rá, mégis hova terveznek menni. Nem rémlett neki, hogy jártak volna erre közösen, de úgy tűnt Marc tudja merre megy. Hol a kormányon doboló férfit, hol a környezetüket, hol a hátsó ülésen alvó Kate-et figyelte. Még mindig hihetetlen volt számára, hogy ember ilyet alkosson, és félt belegondolni, milyen ára lehetett ennek. Hallott egyet s mást, nem egy fiatal lány tűnt el, és nem volt benne biztos, hogy olyan szerencsésen túlélték a kísérleteket, mint Kate. Ritkán tett ilyet, de elmormolt magában egy imát, hogy szerencsésen másszanak ki a helyzetből, amibe bele kerültek.
Ahogy teltek az órák kezdett világosodni, reggelre már egészen megváltozott a táj is. A sík, homokos puszta helyét dombok vették fel, a lombhullató fákat fenyők váltották fel, a lejtős út egészen sötétbe borult a zárt lombkoronáktól. Órákig követték még ezt az utat, míg egy kisebb, alig észrevehető földútra kanyarodtak le. Személyautóval be sem jutottak volna a bokrok között, amik egyre sűrűbben szőtték be az utat. Végül egy apró házhoz értek, ami távolról ki sem látszott volna a fák közül. Marc leállította a motort, majd a derekáról a fegyvert a kezébe véve elindult a ház felé. Meg sem lepte a másik pasit, hogy kulccsal nyitotta ki a zárat, mielőtt belökte volna az ajtót, hogy átnézze a házat. Pár percbe telt, mire visszatért, csak biccentett, hogy jöjjön. A plusz utasukat még nem sikerült felkelteni, így újra a szőke karjai közt kötött ki.
-Ne ijessz rá - mormolta Marc, miközben kivette a csomagtartóból a két sporttáskát, és Ash után indult.
-Ezt inkább neked kéne elmondani te mogorva öregember - pillantott rá hátra a másik, de választ már nem kapott.
Csak akkor nyugodtak meg valamelyest, mikor már zárva volt az ajtó, és mindhárman bent voltak.
-Mi ez a hely? - kérdezte Ashton, miközben körbenézett a helyen. A kis nappali helyiségből egy folyosó és egy konyha nyílt, minden poros volt, mintha évek óta nem nyúltak volna hozzá. A képtartó keretek üveglapjai ki voltak törve, mintha valaki gyorsan kivette volna belőle, ami bennük volt. A kockás pléddel letakart kanapék és karosszékek, valamint a kandalló kellemes hangulatot kölcsönzött a helynek.
-Egy ideig itt laktam, mielőtt.. mindegy. Itt nem valószínű, hogy bárki megtalálna minket, meg tudjuk húzni magunkat, míg kitaláljuk mi legyen - felelte Marc, miközben a folyosó felé indult. -Egy hálószoba van, de van elég hely hármunknak aludni. Víz kútról van, az áramhoz van generátor - látszott rajta, hogy még lett volna mondani valója, de mindketten meghallották, hogy Kate felébredt.
-Menj, intézd amit kell, én vele leszek - felelte Ashton, majd sarkon fordult, ott hagyva Marcot a gondolataival kettesben.
YOU ARE READING
Egyes Misszió: Törd Meg A Jeget
FantasyKate akarata ellenére sötét titkokat őriz, és amit vele tettek mindenki számára értékessé teszi. Ezért is ered a nyomába az alvilág, ahogy elmenekül a karmaik közül, egyenesen az újabb veszélyforrás karjai közé. Pontosabban a sportkocsi hátsó ülésér...