Libary -taekook

Romantika

Direkt az a célom, hogy Jungkookot elkergessem a szobámba. Van mit megbeszélni. Vagyis, terveim vannak vele. De még milyen tervek...

-Tae ne kergess! -fordult vissza nevetve Kook, miközben az ágyamon viháncolt.

Csak szimplán odafeküdtem mellé, és ki tudja miért átöleltem. Így tökéletes.

-Mit csinálsz? Jó így? -fordult felém, így fejemet mellkasába fúrhattam.

-Ühüm. -motyogtam, ő pedig csak átölelt, és hallottam, hogy elmosolyodott. Nem tudom,hogyan csináltam, de éreztem, hogy mosolyog -jó az illatod. -húztam magamhoz mégjobban, nem tudom már hova, de jól esett, hogy közel van.

-Cuki vagy. És csodálatos. -suttogta nekem közelről. Én ezt a fiút megszerettem. De miért és hogy? Nem is ismerem. Nem szerethetek egy olyas valakit, akit nem ismerek, ugye?

-Nem is. -kezdtem el duzzogni kipirult arccal, amit szerencsére nem láthatott, hiszem fejem úgy bele volt teljesen rejtve mellkasába.

-Dehogynem. Te vagy az én csodálatos teremtményem. -puszilt bele hajamba, mitől egész testem megborzongott, de teljesen jó értelemben.

Annyira nem olyan, mint amilyennek láttam, én úgy félre nézhettem valamit azokon a képeken. Hisz ott csak annyit látsz, hogy motorozik, vagy éppen rajongókkal fotózkodik, vagy Kazuhával, esetleg csajok veszik körül... Ki gondolta volna, hogy meleg?

-Tae, gyertek, mert -akadt meg anyám, ugyanis belépett a szobába -ohh. Nem zavarok. -ment ki, és ahogy ismerem, vigyorgott mint a tejbetök.

Gyorsan, de mégis nehezen felkeltem párnámról, és anya után mentem.

-Édesanyám, ez nem az volt, aminek látszik.

-Hát, akkor mi? Kisfiam szerelmes. -ejtett el egy könnycseppet.

-Nem vagyok szerelmes, nem is leszek soha. Ez csak... Nem tudom mi volt, oké?

-Ahaaa! -tette fel mutató ujját mindent tudóan -ez csak ösztön volt, Tae. Ösztön, az amikor nem gondolkozol tetteiden, csak csinálod őket, mert az esik jól. Hidd el. -mosolygott rám kedvesen. Ezért imádom anyámat. Olyan jó lelkű asszony.

-Ezért szeretlek téged, anya. -öleltem meg. Atya ég, milyen régen csináltunk olyat, hogy csak hárman össze ülünk beszélgetni...

-Az utóbbi időben elhanyagoltalak titeket, sajnálom. -hajtottam le fejemet.

-Semmi baj, fiam, tudom, hogy téged más kötött le, és amúgy is annyit segítettél nekünk életed során, amennyit még mi se nagyapádnak, pedig tudod milyen volt ő.

-Tudom. Sajnálom. Szerintem vissza megyek. -indultam el szobámba, de anya vissza húzott.

-Illik hozzád. Szerezd meg valahogy, mert nagyon hozzád való. -kacsintott, majd elengedett.

Namjoon szemszög

-Drágám, gyere ide mellém. -szóltam neki oda, miután fiam visszament szobájába.

-Jajj, megyek már. -jött felém kecsesen. Annyira imádom.

-Szóval, kicsi Tae és kicsi Kook. -néztem rá kacéran.

-Az ám! Olyan aranyosak lennének! -kezdett el olvadozni nekem -ugye, mennyire illik a fiunkhoz?

-Igen, szerintem is. Nagyon utálom a menedzserét, hogy ilyennel fenyegette meg szegény fiút.

-Jajj, hagyjad már, nem is olyan kicsi. -nézett rám értetlenül.

-Miért, hány éves?

-Hát, ugye Tae drágám most töltötte a 15. életévét, akkor... Akkor Kook pedig 27. Az összesen 12 év korkülönbség. Az sok.