Ördögi iskola

2. rész

Jimin szemszögéből 

A nevem Park Jimin. 19 éves kamasz vagyok és az életem maga a pokol. Ugyanis félig incubus és félig ember vagyok. Ezért senki sem fogad be. Se a démonok, se az emberek. Anyám succubus apám pedig ember. 

Ahogy belépek a házba látom, hogy a szüleim meglepetten pillantanak rám, de én inkább szó nélkül megyek a szobámba ahol arccal az ágynak dőlök. Ekkor pedig anyum hangját hallom meg.

-Kicsim? Mi a baj? -Ölel meg hirtelen.

-Miért nem kellek senkinek? -sírom el magam.

-Igen is kellesz, csodálatos fiú vagy. -Ölel magához jobban. -Mond el mi történt?

-Senkinek sem kellek anya. Senki nem fogad be. -motyogom.

-Mond el ki bántott. Apáddal elintézzük.

-Anya nem fogadnak be se az emberek se az incubusok.

-De a legjobb barátod is elfogad, és van pár ismerősöd is. Ne aggódj megfogod találni az igazit.

-De anya te az én koromban már terhes voltál velem. Rám meg mindenki undorral néz.

-Kicsim, hogyan tudnék neked segíteni?

-Sehogy. Kérlek hagyj magamra. -húzom fel a takarómat.

Hallom, hogy szipog egyet, majd ki is megy.

El is nyom az álom majd reggel nehezen kelek fel. Le is megyek a konyhába ahol készítek is reggelit mindenkinek. Ekkor pedig látom, hogy a mellettünk lévő házba költöznek anyáék meg segítenek.

-Jó reggelt. Segítsek? -megyek oda hozzájuk.

-Jó reggelt kicsim. Igen segíthetsz. -Ad a kezembe egy dobozt.

Be is viszem ám lefagyok ahogy egy srác áll meg előttem.

-Szia. Öhm ezt hova vigyem? -kérdezem óvatosan.

-Szia. Oda. -Mutat egy kisebb szoba felé.

Be is megyek ám jön utánam.

-J.. Jimin vagyok. -dadogom letéve a dobozt.

-Jackson. -Mosolyog rám. -Köszönöm, hogy segítetek nekünk.

-Szívesen. Ez a te szobád? -kérdezem kíváncsian.

-Igen, de van még mit alakítanom rajta. Az egész falra festeni akarok mindenfélét.

-Jól hangzik. -mosolygok.

-Hány éves vagy? Suliba jársz?

-19. Na és te?

-24. Kis fiatal. -Nevet

-Na. -kuncogok. -Akkor te öreg vagy?

-Nem, én tökéletes vagyok. -Nevet továbbra is. -Te mit dolgozol?

-Sulizok. Na és te? -kérdezem kíváncsian.

-Grafikus vagyok, meg gamer. Mit tanulsz? -Rakja le a dobozokat.

-Csak az alap tantárgyakat. -kuncogok. -De a biológia a kedvencem.

-Ó azt én is szerettem. -Vigyorodik el. -Szoktál gépen játszani, vagy xboxozni?

-Nem igazán. Amúgy nem kéne pakolnunk? -kérdezem kicsit piros arccal.

-Azt csinálom közbe. -Nevet.

-Pedig nekem nem úgy tűnik. -kuncogok leülve az ágyára.

-Ha valaki lassú és precíz, az a legjobb megoldás. -Vigyorog.