Címzett: Charles Leclerc

Negyedik rész

Bianca

Péntek este van. Vége a hétnek. Kemény hét volt. Rengeteg okmány irodai látogatás, új kütyük vásárlása, és néhány haszontalan dolgot is vettem a lakásomba.

Apa helyett átvettem az irányítást a cégünkben. Különleges, és egyedi alkatrészeket gyártunk nem hétköznapi autókba. Ez mindössze azzal jár, hogy magas a profit, de a kockázat még magasabb. Óriási a felelősség. Jobban örültem volna, hogyha ezt nem nekem kell vállalni, de a bátyám megfutamodása után nem volt kérdés, hogy ez rám marad. Anyámnak van épp elég teendője.

Az apukám sztrókot kapott egy szokásos hétköznapon. Így derült ki, hogy a szokásos hétköznapok, már neki túl megterhelők. Rengeteg pihen és alszik. Már nem ötletel, már nem nevet, már nem ugyanolyan, mint régen. Hamar utolérte a kor. Sajnos. Apukám volt mindig is a családfő. A példaképem. Már kiskorom óta a seggébe loholtam. Tőle tanultam mindent. És szinte az összes tulajdonságom tőle örököltem. A bátyám már más tészta volt. Ő sokkal jobban hajazott anyára. Érzékeny volt, szégyenlős, s szeretett a háttérben maradni.

- Ó istenem! - szentségeltem, amikor megláttam, hogy nincs a hűtőben semmi alkohol. Muszáj innom!

Emlékeztem, hogy van itt a sarkon egy jónak ígérkező bár. Jól néz ki. Nem valami kocsmának, ahova mindenki bejöhet. Nem kell, hogy valami életképtelen pasas, aki vedeli a sörét rám tapadjon.

Kedvem sem volt átöltözni, ezért lementem a kosztümömben. Egy fekete magassarkú volt rajtam, egy öltönynadrág, és egy zakó. Alatta pedig egy fehér gombos blúz. A hajam kiengedve omlott a fekete, finom anyagra. A sminket nem igazán preferálom. Nagyjából mindig csak egy szempillaspirált használok. Köszi anyu, és apu ezt a hibátlan bőrt!

A pulthoz ültem. Elég nagy nyüzsgés volt. De nem tévedtem. Mind tehetős ember volt, aki bent lebzselt.

- Egy whiskey-t jég nélkül! - rendeltem, miközben leültem a bárszékbe.

- Na hát! Whiskey? - fordítottam a fejem a hang irányába. S ez a minden lében kanál szomszédom ült egy székkel arrébb.

- Ez esetben dupla! - mondtam a pultosnak.

- Tudtam, hogy nem egy hétköznapi nő vagy. - mosolygott Charles.

- Miért? Mert nem egy barbie vagyok, aki kér egy pohár vörös bort?

- Egyre csak jobban ráerősítesz. - nevettünk együtt. - Esetleg, csatlakozhatok? - mutatott a székre közvetlen mellettem, amin a táskám hevert.

- Nem maradok sokáig! - jelentettem ki.

- Az jó! - mosolygott pimaszul. - Az jó! Mert én sem. - harapott bele ajkába. Elmosolyodtam, majd levettem a táskámat a székről, s ő azonnal elfoglalta azt.

A pultos kiadta az italom, majd felemeltem azt.

- Egészségünkre! -koccintottunk.

- S annál többre! - néztem rá a ragadozó szemeimmel, mintha a prédám lenne.

Egészen jót beszélgettünk a pasival. Értelmesebb, mint az gondoltam. S kiderült, hogy ugyanazon a napon lettünk szinglik. Megittunk egy pár rövid italt is.

- Megakarlak csókolni! - nézett a szemembe hosszasan.

- Ahhoz még többet kell innom! - válaszoltam neki.

- Szemtelen vagy. Ez tetszik! Nagyon vonzó vagy!

- Tudom. - húztam fel a vállaim, mire nevetni kezdett.

- Mi lenne ha felmennénk hozzám? - kérdezte.

- Ez fura!

- Mi?

- Ezt a kérdést általában én teszem fel. - válaszomra elnevette magát.

- Ezt egy igennek veszem! - az az átkozott, piszkos, magabiztos mosolya megmozgatta a fantáziám.

Természetesen nem bírtuk ki, s már a liftben egymásnak estünk.

- Finom vagy! - nyaltam meg a szám szélét csókunk után.

- Nekem sincs okom panaszra. - megint az az átkozott mosolya. Esküszöm, hogy olyan mint én. Csak még nem döntöttem el, hogy ez baj e.

Az ágyban sem teljesít rosszul. Sőt... Felülmúlta a vártat.

- Mit szólnál egy pohár borhoz? - kérdezte az ágyban.

- Mm... Az olyan romantikus.

- Van whiskey-m is! - biggyesztette mosolyra ajkát, s ez már jobban tetszett nekem is. - Hozom!

Két poharat hozott be, s az egyikbe volt jég, még a másikban nem. S a sárga folyadékkal teli üveget is hozta magával.

- Tetszel nekem. - fogadtam el a poharat, amiben nem volt jég.

- Még jó! - felelte durcásan, mint egy kisgyerek.

- Olyan szép vagy Bianca! - hajolt fölém, s beigazított egy tincset a fülem mögé. A tekintete nem olyan volt, mint eddig. S a hangja sem. Nem tudtam hova tenni ezt, de nem is akartam. Ne rontsuk el ezt a csodás éjszakát.