Címzett: Charles Leclerc

Ötödik rész

Charles

Amikor reggel felkeltem fejbe csapott az este emléke. Azonnal az oldalamra fordultam, de ott nem volt senki. A fenébe! Lelépett. Mondanám, hogy nem érint meg, de igenis rosszul esik.

Enyhén fájt a fejem a tegnap este elfogyasztott alkohol mennyisége miatt. És ahogy felálltam csak egyre rosszabb lett.

Lassan, és kele-kótyán kisétáltam a konyhába. A szememet dörzsöltem, majd ahogy elvettem a kezem megláttam Őt. Ott állt a pólómban és egy szál alsóneműben, s a polchoz pipiskedett. Így kivillant a csinos popsija.

Láttam, hogy nem igazán éri el a csészét, ezért mögé mentem, s levettem neki. Nem mozdult meg. Testünk összesimult, s lágy puszit nyomtam nyakára.

- Jó reggelt! - akaratlanul is hatalmas mosoly díszelgett a képemen. Alig egy perce még azt gondoltam, hogy lelépett. De hála egeknek nem!

- Gondoltam lenyúllak még egy kávéval mielőtt elmegyek.

- Remélem nem sietsz.

- Attól függ. - incselkedett.

- Mitől? - kíváncsiskodtam.

- Hogy milyen programot ajánlasz. - pimasz mosoly villant a képén.

- Tudnék egyt s mást! - hasonló mosolyra húztam az ajakam én is.

- Főzök kávét! Utána tárgyalunk!

Leültem a kanapéra, s visszafordítottam a fejem a lány irányába. Istenem, annyira szép látvány. Feldobja a lakásom. Azt hiszem megtudnám szokni ezt a látványt.

- Tessék! - nyújtotta át a csészét.

- Köszönöm! - simítottam végig a kezén, s ő rám mosolygott.

- Ezt megtudnám szokni. - kortyoltam bele a kávémba.

- Haha! - nevetett. - Érdemelsz te ilyen jó sorsot?

- Az este után? Naná!

- Ha! Úgy gondolod, hogy jól teljesítettél? - flörtölt miközben a csészével takarta mosolyát.

- Tudom, hogy így van! - húztam ki magam.

- Magabiztos, vagy inkább beképzelt?

- A kettő együtt egészséges formában.

- Oh istenem... - forgatta a fejét. Összenevettünk, majd utána csak bámultuk egymás szemét.

- Szóval, miről szeretnél tárgyalni?

- Erről. - mutatott kettőnkre.

- Kérdezhetek valamit? - érdeklődtem finoman. Tudtam, hogy nagy falat lesz az, amit akarok kérdezni, de nagyon furdalt a kíváncsiság.

- Na igen. Pont ezt akartam mondani... Szerintem ne merüljünk ennyire el ebben.

- Tehát nem akarod, hogy megismerjelek. - enyhén csalódott voltam, de ugyanakkor valahol pont ugyanezt éreztem.

- Hidd el! Te sem akarsz megismerni.

- Oh. Te ezt így tudod?

- Inkább kérem. Ha te ebben benne vagy, akkor folytathatnánk amit elkezdtünk.

- Ez egy kaland lenne?

- A viszony kellemesebben hangzik.

Igazából, így belegondolva nekem sem kell most egy komoly kapcsolat mondjuk. De van amire szükségem van, és azt ez a lány megtudja adni. Oh, s még, hogy... Jól érzem vele magam, s az, hogy nem lenne köztünk kötöttség, az még csak még jobban ráerősít erre. Egy erős, határozott, céltudatos nő, akinél most nem a szerelem az első. Pont mint nálam. Ki tudja? Lehet ez a hasonlóság csak még jobbat hoz össze köztünk.

Most szakított, ahogy én is. Hülyeség lenne egyből fejest ugrani egy kapcsolatba. És, ha még jobban belegondolok, az ő adottságai nagyon bejönnek, de csak szex szempontjából. Szerelem pont ezek miatt nem lenne jó köztünk. Olyan komoly téren inkább taszítjuk egymást, mint vonzzuk.

- Hát legyen! Viszony! - mondtam ki az ítéletet.

- Remek! Akkor megegyeztünk? - nyújtotta a kisujját.

- Ez komoly? - nevettem el magam.

- Semmi komoly! - magabiztos volt, mint mindig.

Odaadtam neki a kisujjam, s összekulcsoltuk. Megállapodtunk.

- Szerintem kezdjünk is bele! - raktam le a kávéscsészémet a dohányzó asztalra, majd előre mászva letámadtam a kanapén ülő nőt.