Az Igazi (18+)

6. A levél

Bria

Már egy hete dolgozok Bomeréknél és eddig csak csupa jó megyjegyzéseim vannak velük kapcsolatban. Eliott édesanyja nagyon kedves, Jay pedig mindenben segít nekem, amiben csak tud.
Ja, és ha már Eliottnál tartunk.
Nos, ő egy különleges ember.
Igazából sose tudom, hogy mit miért tesz.
Egy hete lakok nála, és.. azt hiszem, azóta mindkettőnknek megváltozott az élete.
Az anyja azt hiszi, hogy van valami köztünk, mert minden reggel együtt érkezünk.
De minden csak a hülye fogadás miatt van!
Már bánom, hogy felhoztam.
Nem, igazából, ha jobban belegondolok...akkor egyáltalán nem bánom.

*

- Szia - köszön reggel Claire, a recepciós, aki most is sugárzó mosollyal várta az ügyfeleket.
Eliott egy pillantásra se méltatja, ami hamar feltűnik Claire-nek és rejtélyes mosollyal visszaül a helyére.
- Őfelsége ennyire se méltatja a népet? - nevetve nézek fel rá.
Ezalatt az egy hét alatt már megtanultam kezelni a viselkedését, és kezdek sikeresen beszólogatni neki. Mosolyogva magához húz és nyom egy lágy puszit a homlokomra. Meglep a közelsége, a munkát sosem keveri össze a magánélettel.
De, ugyan! Semmi nincs köztünk, ezt ő is tudja.

- Nincs kedvem ma sokat beszélni - lepillant rám. Mosolya most fáradt, pislogásain látszik, hogy szinte leragad a szeme. Megsimogatom simára borotvált arcát. Elengedem a kezét, és a műtermem felé veszem az irányt. Bátran kimerem most már jelenti, hogy ér valamit az életem. Anyám még mindig a detoxban van, kap kezeléseket, és ellátják, ahogy kell. Én nem lennék arra képes már, hogy feltöröljem utána a hányást és eltűrjem a sok megalázó megjegyzést, amit részegen kiabál.
Belépek a műterembe és szembetalálom magam Mrs. Bomer-rel, aki éppen a legújabb képeimet szemléli. Mindegyiken Eliott látszik, néhol bosszús, néhol pedig kicsattanó nevetéssel néz a kamerában. Somolyogva lépek a gépemhez, és letisztítom a lencsét.

- Jó reggelt Mrs. Bomer - mosolygok és mellé állok. Nem akartam megzavarni a gondolkodásban, de úgy éreztem, hogy lassan el kellene kezdjek dolgozni, még a végén pont ő fog kirúgni. Feleszmél a bámulásból és halvány mosollyal néz vissza rám.

- Gyönyörű képek lettek, Bria. Csodálom, hogy a fiam nem zárkózott el előled is, ahogy azt másokkal tette egy ideje.. - megtörli szemeit, amik talán büszke könnyek voltak, vagy szomorúságtól kicsorduló könnycseppek, de a lényeg, hogy elakarta őket tüntetni ráncosodó arcáról.
Ahhoz képest, hogy már nem volt valami fiatal, még is úgy viselkedett, mint egy eleven gyerek. Rám mosolyog, aztán hivatalosra váltja a hangját.

- Kérlek kísérj el később egy díjátadóra engem és a fiaimat! Néhány kampány képet kellene készítened a cégnek. És most nem csak a fiamat kell fényképezned.. - kuncog, hallom a hangján a szeretet a munkája, de főleg a fiai iránt. Bólintok, és melegség jár át. Jól esik a kedvessége.
Mrs. Bomer 5 perc múlva távozik is a teremből, helyet adva a munkámnak. Leülök a földre, és elkezdem nézegetni az Eliottról készült képeket. Imádom, amikor mosolyog.
Imádom, amikor haragos.
És legfőképpen imádom, amikor vele vagyok.
Nem tudom mennyi idő telik el a képek bámulásából, de halk kopogás hallatszódik az ajtón. Kiszólok, hogy szabad. Mira lép be, lágy mosoly terül el kipirult arcán, és mintha jó hírrel szolgálna. Letelepedik mellém, és tekintete a kezemben tartott képre vándorol. Egyetlen olyan képem van, amit Eliottal készítettem, mindketten rajta vagyunk.
És az a kép pont a kezemben van.

- Meglepődnék, ha nem jönnétek össze. - súgja Mira, és kaján mosoly terül el az arcán. Megvonom a vállam, és érzem, ahogy a pír elterül az egész orcámon.

- Most komolyan ezért jöttél, Mira? - kérdezem, de meg se várom a válaszát. Megakad a tekintetem a bal kezén, pontosabban a gyűrűsujján és felsikoltok.