Valaha régen azt híresztelték, hogy aki meg tud mártózni a Csillagvér tóban, sértetlenné válik minden fegyverrel szemben. Emberek milliói próbálták meg, és mind szerencsétlenül jártak. A Csillagvér tó ugyanis mindig gőzölgött. Vérszínű vize forró volt és savas, mintha minden lelket, ami csak a közelébe merészkedett, fel akarna emészteni. Az emberek egykoron úgy hitték, hogy egy szent egy csepp véréből lett a tó, míg mások úgy gondolták, hogy lehullott csillagok vannak benne, és ezek füstölögnek mérgükben. Aztán az emberek megfeledkeztek a tóról, és már évszázadok óta volt érintetlen.
Most egy férfi állt előtte, tetőtől talpig feketében.
Hosszasan bámulta a vörös vizet, mintha csak azt fontolgatná, hogy úszik benne egyet. Talán nem is sejtette, hogy nem lehet benne megmártózni, mert a mérgező vörös víz mindenkivel végzett, aki eddig megpróbálta.
A férfi lassan lenézett a gyűrűjére, amin egy aprócska kék kristály díszelgett. Megforgatta az ujján, és egy másodperc erejéig hezitálva nézett le rá. Ezután komótosan levette köpenyét és minden ruháját, majd közelebb lépett a víz széléhez. Pontosan egy lépésre állt attól, hogy belemártózzon, és csak a hullámzó vörös vizet bámulta. Egyedül a halk sóhaját lehetett hallani az elcsendesült tóparton.
A férfi ugyanúgy szisszent fel, ahogy előtte ezrek, az ő bőre azonban nem kezdett el égni, amikor belegázolt a tóba, és egészen a közepéig haladt, ahol elmerült. Amint eltűnt, a felszín buborékozni kezdett, és ádázul próbált megszabadulni a benne úszó férfitől, mintha undorodott volna a testétől.
Egyszer csak a tó körül az összes fa lángra gyulladt, a férfi teste pedig öntudatlanul lebegni kezdett a közepén. A kezén lévő gyűrű kéken kezdett el világítani, és a fény bevonta a mozdulatlan testét, akár egy páncél. A víz füstölgött, buborékozott, és sziszegett, majd felemelte a férfi testét az égbe.
Ezután a férfi teste ismét elmerült a habok között, majd lassan megjelent felszínen, ezúttal tökéletesen uralva minden mozdulatát. A gyűrűje még mindig kéken égett, és a testét ölelő fény sem hagyott alább a ragyogással. Majd a férfi teste teljesen a víz tetejére emelkedett, és onnan kezdett el kisétálni a part felé, ahol a ruháit hagyta. A hullámok a lábát nyalogatták, mintha ezzel akarnák elemészteni őt. A víz azonban hiába hánykolódott, a férfi határozottan indult meg kifelé, közben egy dalt énekelt.
Mire a tó széléhez ért, a vörös víz elcsendesedett, és a felszíne tükörsimává vált a férfi talpa alatt. A testét körbeölelő fény elhalványodott, és utoljára elmerült a nyugodt vízben. Az égő fák a tó körül teljesen kialudtak, mintha valaki elfújta volna őket.
Ekkor lassan kiemelkedett Csillagvér tóból, a bőrét a vérszínű víz borította, és ahogy kilépett a partra, elmosolyodott.
ESTÁS LEYENDO
A csillagfüst mítosza
Fantasía[A Főnix Legendája trilógia második része] Miután Raelynn és Xavier elváltak egymástól az Antieloi kikötőben, a lány Elianával és Silasszel az oldalán indul meg Thorn felé, hogy megszerezze a kőtábla második felét, amivel kiegészítheti a jóslatot. R...
