Why don't you stay?

| 𝐅 𝐎 𝐔 𝐑 |

Chay meg sem várta, hogy az autó motorja leálljon már ki is pattant és gyors léptekkel indult az ajtó felé. Úgy tűnt a házban minden rendben, nem nézett ki úgy, mintha éppen azon dolgoznának, hogy megöljék a bátyját, vagy a többieket. Chay szíve azonban továbbra is úgy dobogott, mintha ki akarna törni a mellkasából, a pánik továbbra is ott keringett az ereiben. Nem figyelt a környezetére, csak szeretett volna bejutni az épületbe, megtalálni a bátyját és megbizonyosodni arról, hogy minden rendben van. Talán ez volt az oka annak, hogy nem vette észre a vele szemben, éppen kifelé tartó Kimet.

Kim azonban azonnal észrevette Chay-t. Megállt, mielőtt egymásnak ütköztek volna és figyelte az éppen belépő Chay-t. Észrevette, hogy Chay haja rövidebb lett és máshogy fésülte, így most frufruja nem takarta el homlokát. Kim emlékezett arra, milyen érzés megcsókolni Porchay homlokát, szerette volna ismét megtenni. Kim arra is emlékezett milyen érzés megcsókolni a fiút. Égett a vágytól, hogy magához húzza, addig csókolja, míg Chay el nem felejti, hogy mit tett vele, míg meg nem bocsát neki mindent. De nem tett semmit, csak állt egyhelyben és várta, hogy a másik is észrevegye őt.

Szólásra nyitotta ajkát, maga sem tudta, hogy mit is szeretne mondani, de muszáj volt beszélnie a fiúval. Ha már itt van, találkoztak, akkor meg kell ragadnia ezt a lehetőséget. Dühös volt, amiért Chay az unokatestvérével töltötte a napot, számon akarta kérni, de mielőtt ezt megtehette volna megjelent Porsche.

– Chay! Végre – rohant a belépő öccséhez Porsche, mire Chay felkapta fejét. Chay tekintete először Kimet találta meg.

Megtorpant, nem foglalkozott a felé siető bátyjával.

Chay tekintete szintén elidőzött Kimen. A férfi arcán, az álla vonalán, amit egyszer volt szerencséje végigsimítani, amivel egy apró félmosolyt csalt ki a férfiból. Belenézett azokba a szemekbe, amik elhitették vele, Kim valóban szereti, hisz olyan lágyan, olyan sok szeretettel néztek rá. Észrevette, hogy Kim haja nőtt mióta utoljára látta és Chay szerint dühítően jól állt neki.

Nem tudta mit kéne tennie, az elmúlt egy hónapot megúszta a nélkül, hogy találkozott volna Kimmel, ám most ott állt előtte. Kim sem nézett el, tartotta a szemkontaktust.

– Mi történt? – tért vissza. – Mi a baj? – kérdezte és az aggodalom ismét átvette az irányítást gondolatai felett.

– Nem történt semmi – csóválta meg fejét Porsche. – Kíváncsi voltam milyen gyorsan érsz ide, ha vészhelyzet van.

– Hol van P'Kinn? – sóhajtott Chay fáradtan. Így, hogy tudta mit is jelent a vörös kód annyira már nem értékelte, hogy ide lett rángatva. – Miért nem fárasztod inkább őt Hia?

– Nincs a városban – csóválta meg fejét Porsche. – Üzleti tárgyalásra kellett mennie.

– Ennek van bármi köze ahhoz, hogy eltűntél? – vonta fel szemöldökét gyanakodva Chay.

– Talán – vont vállat Porsche. – Neked erről nem kell tudnod. Nem szeretném, ha ennél jobban benne lennél.

Chay megrázta fejét, de nem tette szóvá, hogy már így is jobban benne van ebben, mint szeretné. Nem akarta, hogy Porsche ismét bűntudatot érezzen. Legalábbis e miatt nem akarta, így inkább más témák felé terelte a beszélgetést.

– Éppen más programom volt Hia – nyafogta Chay.

A két testvér nem vette észre, hogy Kim még mindig ott volt, az egyik falnak támasztva vállát figyelte a beszélgetést. Éppen ezért nem láthatták azt sem, hogy Kim arca kissé eltorzul a dühtől. Pontosan tudta kivel volt programja és nem igazán tetszett neki.