Why don't you stay?

| 𝐓 𝐇 𝐑 𝐄 𝐄 |

Porchay némán figyelte az italát és igyekezett nem megtörni a csendet. Látta, hogy Porsche mondani szeretne valamit, ezért hagyott időt a bátyjának.

Porsche délután jelent meg a kapuban és épphogy volt ideje belépni mielőtt Chay a nyakába vetette volna magát. A fiú le sem tagadta, hogy mennyire aggódott a bátyjáért, Porsche pedig szörnyen érezte magát amiért az öccsének ezt át kellett élnie. Chay látta a másik bűntudatos tekintetét és igyekezett megnyugtatni, hogy már nem haragszik. Legalábbis, nem annyira, de ezt inkább nem mondta ki.

Porsche és ő most egy kávézóban ültek és mind a ketten limonádét ittak. Azonban Porsche az érkezésük óta nem szólt semmit. Chay nem tudta, hogy pontosan mi ennek az oka, viszont nem érezte, hogy meg kéne szólalnia. Porsche-nak talán most egy kis időre van szüksége, hogy összeszedje a gondolatait és ezt Chay meg akarta neki adni.

– Tudom, hogy most dühös vagy rám Chay – kezdett bele végül Porsche.

– Nem vagyok – tiltakozott azonnal Chay. Mert valójában tényleg nem volt dühös. Nem a bátyjára. Dühítette a helyzet, hogy úgy tűnik ez mostantól normális lesz. Nem tetszett neki ez az élet, és természetesen haragudott, de az nem a bátyjának szólt, sokkal inkább a helyzetnek, amibe bele lett rángatva. – Aggódtam érted. Az egyik pillanatban még együtt hordtuk be a dobozokat a másikban pedig nyomtalanul eltűntél.

– Sajnálom – bólintott Porsche. – Tudom, hogy szólnom kellett volna, de én sem tudtam előre, hogy ez lesz – csóválta meg fejét.

– Megértelek Hia – mosolyodott el Chay. – Én csak aggódtam. Nem tudtam mi van veled, azt sem tudtam, hogy hol vagy.

– Hé, megígértem neked, hogy sosem hagylak el, nem igaz? – kérdezte. Chay aprót biccentett és halványan elmosolyodott.

Porsche még mondani akart valamit, de Chay jól tudta, hogy csak folytatná a bocsánatkérést, így inkább megelőzte. Nem akarta, hogy a bátyja rosszul érezze magát, már bőven eleget szenvedett, amíg eljutottak a kávézóba és végighallgatta Chay kioktatását. Már rendben voltak.

– Hogy van anya? – kérdezett rá Chay, hogy elterelje a témát. Porsche mélyet sóhajtott, majd megrázta a fejét.

– Még mindig nem emlékszik semmire – mondta. – Nem úgy néz ki, mint aki valaha is fog – aztán megint megcsóválta fejét és kedvesen mosolyogva nézett az öccsére. – De még ne add fel.

Porsche nem igazán tudta, hogy mit gondoljon. Nem tudta mennyire bízhat Kinn apjában. Kinn-ben bízni egy, számára egyértelmű dolog volt, azonban Kinn apja más. Porsche tudta, hogy valami nagyon nem stimmelt. Megkapta az alárendelt család vezetését, de miért is? Korn-nak megvannak az okai és Porsche nem tudta mi volt a célja ezzel. Ráadásul Korn története az apja haláláról nem egyezett az emlékeivel. Tudni akarta mi történt valójában, ki akarta deríteni, de jelenleg csak úgy tett, mintha elhinné az egészet. Egyelőre ez volt a legbiztonságosabb Chay számára is. Mert Porsche nem volt hülye, tudta, ha Korn csak egy kicsit is megsejti, hogy Porsche kételkedik benne, az első akivel megzsarolja az Chay lesz. Porshe már így is sokmindennek tette ki az öccsét, nem fogja még ennek is. Nem addig, amíg meg nem bizonyosodott arról, hogy Chay biztonságban lesz.

– Minden rendben lesz Hia – szorította meg bátyja kezét Chay. Porsche mosolyogva bólintott, ő is megszorította kicsit Chay kezét. Porsche még mesélt az anyjukról Chay-nek, a fiú pedig tett fel kérdéseket és megígérte, hogy a héten meglátogatja az anyját. Már a múlt héten is tervezte, de aztán a bátyja hirtelen eltűnése és a Macau-val tervezett programok elvették az idejét.

Macau nagyon rendes volt, Chay nem mondott semmit, de valahogy a másik észrevette mennyire aggódik, így gyakran SMS-eztek, vagy éppen ültek be valahova. Macau-nak tényleg volt tehetsége ahhoz, hogy elterelje a fiú figyelmét. Porchay egyelőre ezt nem említette a bátyának. Persze Porsche valószínűleg nagyon örült volna, ha megtudtja, hogy az öccse szerzett magának egy új barátot, de ezt Chay még szerette volna megtartani magának.