Egy Vámpír Csókja -Bill Kaulitz

Fájdalom és Kín

Egy szobában keltem fel. Nem az én házam volt, valaki másé.
"Marissa!" -A nevemet hallottam egy ismerős fiú szájából, Bill volt az.
A fejem hasogatott mintha másnapos lennék, a szivem nem vert és a bőröm jég hideg volt.
"Marissa! Kelj fel szerelmem!" -Ezek től a szavakból már tudtam hogy Bill az és fel nyitottam a szemem,
Bill ott ült mellettem és könnyes arany szemekkel nézett engem. Hideg kezével meg érintette az arcom és lágy hangon így szólt "Édesem, most már vége." -Fel ültem és meg öleltem Bill, ojan szorosan ahogy csak tudtam. "Mi történt? Hol vagyunk?" -E szavak hangzottak el a számból és Bill még szorosabban vissza ölelt.
"Otthon, otthon kincsem." -És meg simogatta a hátam. "Vámpír lettem?" -Kérdeztem szerelmemet most már nyugotabban. "Igen, általam." -Bill válaszolt édes hangjával amitől most ha verne a szivem, el lágyult volna.
"Valaki látni szeretne" -És Bill oda nyújtotta nekem a gyermekünket, amitől meg meredtem. "Mikor szültem meg!?" -Próbáltam higgadt maradni. "Pontosan tegnap, mielőtt meg kérdeznéd három napig voltál ki ütve. Ha nem változtatlak át halott vagy.." -Mondta szerelmem. "De, mi a neve? Most ő ember vagy vámpír? Bill! Mi történik!?" -Kezdtem pánikolni a semmin.

"Szivem próbálj higgadt maradni!" -Próbált nyugtatni szerelmem. "Még nem adtam neki nevet, szerettem volna azt rád hagyni. És mivel a méhedben volt mikor át változtál a kicsire is hatott, Szóval vámpír." -Mosolygott rám életem szerelme. Nem nagyon tudtam szóhoz jutni annyira meg lepett de mégis boldog voltam. "A te szemed örökölte...Legyen a neve Benett Maverick Kaulitz." -Mosolyogtam szerelmemre akinek arany szemei erre fel csillantak. "Gyönyörű, akár csak te és a gyermekünk szerelmem." -Mondta életem kedvesen.

Teltek az évek és Maverick nőtt és nőtt, egyre jobban hasonlított Billre, azért volt különbség. Mikor be töltötte a hetedik évet Bill ell vitte őt vadászni az erdőbe az új házunk mögé. Egy napon amikor egyedül voltam otthon mert Bill és Maverick vadásztak, úgy döntöttem hogy ki megyek kicsit meg nézem hogy haladnak. Mikor ki mentem egy sikoltásra figyeltem fel, egy kislányé lehetett. A sikítás az erdőből jött és én erre be rohantam. Szerelmemék sehol, de egy kislányt pillantottam meg aki brutális állapotban volt. Egy nagy ág át szurta szegény pára hasát és én egyből oda rohantam és Szerelmemékért kiálltottam akik már ott is voltak mert a sikításra rohantak. "Anya mi történt?!" -Fiam sokkos állapotban figyelt a rám és a haldokló kislányra. "Nem tudom hogy történhetett!" -Pánikoltam be a láttak során én is. "Szerelmem, sajnálom de át kell hogy változtasd vagy meg hal!" -Bill ugrott le egy nagy szikláról mellém. "De nem lehet hogy van más megoldás!?" -Pánikoltam még jobban és a kislány egyre jobban sírt. Szerelmem el fordította fejét fiam Maverick pedig csak állt a sziklán. "Meg harapod vagy hagyjuk meg halni.." -Mondta szerelmem én pedig azzal le gugoltam és meg haraptam a kislány vállát. A vámpír méregtőr ordítozott és mikor végre ki ütötte a méreg szerelmem le húzta az ágról, hihetetlen hogy a vámpír méreg mire képes. A lyuk a kislány hasán egy pillanat alatt el tűnt és mindene befort teljesen..

"Vigyük haza!" -Mondta fiam. "Jólvan, ha fel ébred akkor meg kérdezzük mi történt, nem biztos hogy vissza tudjuk őt adni a szüleinek így hogy már vámpír méreg folyik az ereiben.." -Mondtam szomorúan, Szerelmem óvatosan fel kapta a kislány testét aki valószínűleg 7 éves lehet, de ki tudja. Fiam pedig próbált nyugtatni. "Anya kérlek ne búslakodj ennyit, majd ki találunk valamit."