Akkor Csere!

4

-Nos akkor kezdődjön a védettségért a verseny!-mondta ki Nóri.-Mielőtt elindulnátok az lesz a feladat,hogy keverjétek össze ezeket a fagyikat,amiket a helyiek hagyományosan csinálnak.De viszont közbe a másik csapattagnak táncolnia kell,a helyiekkel.Elég nehéz ezeket a fagyikat elkeverni,de a kijelölt helyi megmutatja hogyan is kell.Nos akkor kezdjük el a mai versenyt!Induljatok!!

Mind gyorsan kistartoltunk.Brunó rögtön ment a fagyit törni,én pedig beálltam táncolni.A pasas annyira forgatott és táncoltatott,hogy az már rendesen fájt.

-Miafasz van?!Ezt a kibaszott fagyit 10 perce nyomkodom-akadt ki Brunó kb 5 perc múlva.

-Cseréljünk?-kérdeztem,mert azért elég megterhelő folyamatosan keverni,nyomkodni azt a fagyit.

-Nem kell,te csak táncoljál.Jó nézni-röhögte el magát.

-Te ne engem figyeljél,hanem a fagyidat.-parancsoltam rá.

-Hát figyelj,kellemeset a hasznossal.-én már erre nem reagáltam,mert mellőlünk végeztek Kucsiék,akik menet közben valamit magyaráztak Brunónak,hogy hogy is forgassa azt a pépesítőt,vagy nem is tudom mit.

Egy rövid 10 perc alatt mi is készen voltunk,3-adik ként mert előttünk végeztek már Zozóék.Kikaptuk a borítékot a faszi kezéből és futottunk is stoppolni.

-Na most megnézem,hogyan is stoppol egy modell.-röhögött ki Brunó.

-Ha nem jön erre egy autó se,akkor valószínüleg sehogy.-idegeskedtem,mert nem volt jó érzés,hogy már két pár elment előttünk.És ki tudja már hol járnak.Lehet ők se ültek még autóba,de lehet igen.

Mikor jött egy autó,Brunó és én is próbáltuk leinteni ami hálistennek sikerült is.Egy elég fiatal fiú vezette.Szóval úgy voltam vele,bevetem magam.

-Hi,do you speak english?(Szia,beszélsz angolul?)-kérdeztem meg,és imádkoztam,hogy a válasz igen legyen.

-Yes,a little bit(Igen egy kicsit)-válaszolt.

-Jézusom-hadartam el magyarul-Can you take us in Minatitlán?please(Eltudnál minket vinni Minatitlánba?kérlek)-kérdeztem,ő egy nagyon nagy reményünk,hiszen tényleg nem jártak autók.

-Yes(igen)-mire mi fogtuk magunkat és rögtön beültünk az autóba.

-Thank you-köszöntük meg már az autóban ülve mindketten.

-How far is it from here?(Milyen messze van innen)-kérdezte Brunó.

-About 1,5 or 2 hour.(Olyan másfél két óra)

-Uhum,thanks(köszi)-köszönte meg az infót)-Akkor időnk mint a tenger.-nézett rám.

-Biztos,hogy csak ott kell megállni,nem lesz útközben feladat?

-Nem hiszem,akkor azt jelölik célnak-nézett rá az órájára-még csak reggel 10 van,délre ha ott vagyunk még mindig jó.-én csak bólintottam.-Vagy ha nem,akkor kikérünk egy jó dupla ágyas szobát valami hotelbe és—

-És alszunk egy jót,a gondolatomba olvasol.-állítottam le egy perc alatt.

-Igen,én is pont erre gondoltam.-mondta teljesen megsemisítve.-Amúgy nagyon tetszik ez a cipzáras húzókás felsőd.-dicsérte meg a felsőm,aminek a cipzárja egy picit le volt csúszva még a reggeli tánc miatt.

-Igen,azt eltudom képzelni.-forgattam meg a szemem.Majd észrevettem,hogy a sofőrurunk állandóan bámul a visszapillantó tükörben.Amit Brunó is kiszúrt.Majd röhögve megszólalt spanyolul.

-¿Qué pasa amigo? ¿Te gusta la chica?(Mizu haver?Tetszik a csaj?)-én csak kapkodtam a fejem,de a fiú pedig rám sandarított mire Brunó újra megszólalt.-No te preocupes, no sabes hablar español, puedes decírmelo.(Nyugi,nem tud spanyolul,nekem elmondhatod)-nagyon szórakozottan beszél vele,mire a sofőrünk elkezdett vissza beszélni.