Kárhozottak 2. - A démon csókja /Befejezett/

2. Föld

Sabathiel még mindig az erkélyen álldogált, és megjelenített a kezében egy whiskey-s poharat. Nagyot kortyolt a jéghideg italból, ami tűzként perzselte végig a nyelőcsövét egészen a gyomráig. Megborzongott, ahogy újra az eszébe jutottak a Pokolban történtek. Sosem hitte volna, hogy újra látja Dalidah-t, a saját reakcióján pedig végképp megütközött. Képes volt azt mondani neki, hogy még mindig vágyik rá? Ugyan már!

Csak áltatta magát, amikor elhitte, hogy egy angyal-démon kapcsolat működhet. Hiszen már a találkozásuk is trükkön és mágián alapult, hogy lehetett akkor a kapcsolatuk valós?

Sehogy – súgta egy vékony hangocska a fejében, de akkor miért látja maga előtt az első éjszakájukat, ahol a lány ártatlanul pislogott fel rá, miközben mélyen magába fogadta. Az hogy nem lehetett valóságos? Az érzések, amik akkor kavarogtak benne, nem lehet, hogy nem voltak igaziak.

Egy hajtásra kiitta a maradék whiskey-t, majd visszalépett a nappaliba. A hálószoba felől félreérthetetlen hangok szűrődtek ki, amiknek az angyal egyáltalán nem akart fültanúja lenni. Fogta hát a kabátját, a bukósisakot, majd a motorjánál bukkant elő. Hosszú, izmos lábát átvetette a fémvázon, majd elindult a Los Angeles-i éjszakába. Három napja maradt a Földön, de nem fogja önsajnálattal tölteni.

Egy darabig csak cél nélkül bolyongott a szűk utcák között, néha megállt a piros lámpánál, aztán kövér gázzal indult tovább az útjára. Mikor a külvárosban találta magát, egy vállrándítással jobbra fordult, majd nem sokkal később lelassított egy neonfényekkel kivilágított éjszakai klub előtt.

Heaven – hirdette a reklámtábla, Sab pedig levette a sisakot, és a motor kormányára támasztotta. Tudta, hogy innen senki nem fogja elvinni, a klub közönsége nem merné megkockáztatni a haragját.

A bár köztudott démontanya volt, angyal csak tévedésből lépte át a küszöböt, kivéve Sabathielt. A férfi ugyanolyan törzsvendégnek számított, mint a pokolbéli társai, bár az elején voltak nézeteltérések, viszont hamar átlendültek az akadályokon. Legalábbis az a néhány verekedés, amit Sab sikeresen megnyert, tett róla, hogy többé senki se kérdezgesse, mit keres egy angyal a démonklubban.

A kidobó, egy legalább százkilencven centis, csupa izom démon biccentett neki, majd szó nélkül felemelte a bársonykötelet és szabad belépést engedett neki.

Az angyal egyenesen a pult felé vette az irányt, nem törődve a rá szegeződő szempárokkal és dühös morgásokkal, majd lehuppant egy kényelmes bárszékre. A csapos unott pillantása egy csapásra érdeklődővé vált, valószínűleg nem sok angyalt láthatott ilyen közelről.

Sab megropogtatta a nyakát, majd előkapta a pénztárcáját és egy köteg bankót adott át a pultosnak.

– Egész éjjel whiskey-t akarok inni – hagyta meg neki, mire a démon bólintott és már töltötte is egy pohárba az aranybarna alkoholt. Az angyal egy gyors mozdulattal eltüntette az italt, és rögtön újat követelt.

Így ment ez egy darabig, majd mikor érezte az alkohol jótékony hatását, hátrafordult szemlélni a bár közönségét. Volt ott mindenfajta démon, bájoló, igéző, csábító, vágydémonok és még egy tucat másféle, amikre Sab gondolni sem akart. Ha Michael valaha is megtudná, hogy akár csak egyszer is betette ide a lábát és az épület nem vált a földdel egyenlővé, egyesével tépné ki a szárnytollait. Bár, amit vele tenni készül, hasonlóan fájdalmas és legalább olyan végtelen lesz.

A súlyos gondolatokat egy újabb körrel mosta el, és figyelmét immáron teljesen a szórakozni vágyó démonoknak szentelte. A zene lüktető ritmusára imbolygott a tömeg a tánctérnek kialakított üres placcon, körülöttük asztalok, és különálló bokszok helyezkedtek el, ahol a magányra vágyó párocskák elbújhattak a kíváncsi szemek elől.