RÉMÁLOM AZ EXOMBAN /𝒏𝒐𝒗𝒆𝒍𝒍𝒂/ ✓

4.

mondok egy mesét

S A V A N N A H

Corey fájdalmas rántással húz le a székbe, ami az étkező asztal egyik végében helyezkedik el.

Jer a jobb oldalamon ül, és ha tehetném, biztosan behúznék neki, amiért azt mondta, ez egy kis házacska... Ez egy kicseszett kastély a maga módján.

Az antiknak látszó faragott fából készült hatalmas étkező asztal tisztább, mint maga az öntudatom. A márvány padló visszaveri a méregdrága kristály csillár fényét, és azok a sötét, tökéletesre csiszolt faburkolatú falak azt kiáltják: csóró vagy, te lány!

Négy darab talpas pohár díszeleg előttem, és ínycsiklandó étel van tálalva az ezüst tálcán. Egy nálam idősebb nő, kiüresedett arccal teszi le a frissen sült zöldségeket a csirkecombokkal megrakott tál mellé, és amikor rám pillant, semmi nem látok rajta. Mintha egy bábu lenne, aki teljesen öntudatlan. Corey megfogja a kezét, és csókot nyom rá, miközben leül Jer-rel szemben.

"Köszönjük Margie. Ezért éjszaka megjutalmazlak" suttogja, mire a nő egy pillanatra megrándul, majd kissé elsápad. Nagyon nem szeretném tudni, hogy Corey pontosan mire is célzott ezzel.

Aztán tekintetem megtalálja River-t, aki velem szemben ül az étkező asztal másik végében, és sötét tekintetét rám szegezi. Haja kissé hosszabb, mint az emlékeimben, de a dús hullámok még mindig hívogatják az ujjaimat, hogy beletúrjak. Vörös, csókolnivaló ajkai féloldalas, gúnyos mosolyra húzódnak, mintha pontosan tudná, mire gondolok, én pedig nagyot nyelek. Aztán meglátom a mély vágást, amely keresztülszeli az arcát, és elkapom róla a tekintetem. Állkapcsom megfeszül, és próbálok belefeledkezni a hatalmas, fekete keretes ablakon túl tomboló viharba.

"Nézz csak rám" dörren fel a hangja, mint a villám, én pedig ránézek... "Elvégre te tetted ezt velem" mondja kíméletlen érzéketlenséggel, én pedig megdermedem.

Én tettem? Azt gondolja én okoztam a balesetet? Mi a fenéről maradtam le? Ő vezetett, ő hajtott a fának, és hagyott ott engem

"Nem tettem semmit" válaszolok idegesen, mire elvigyorodik.

"Nem te akartál szexelni út közben? "

"Nem akkor hajtottál a fának. Üldöztek minket, ha méltóztatnál visszaemlékezni arra az estére! "

"Vagy csak a képzeleted játszott veled, édesem" köpi a szavakat hanyagul.

Tényleg elgondolkodom azon, hogy talán agyrázkódásom lehetett, mert úgy látom, teljesen másképp vélekedünk arról, hogy mi történt valójában. Ha tényleg azt hiszi, hogy én ártottam neki, ez megmagyarázza miért ilyen utálatos velem.

Nem, azt hiszem, mégsem. Ezt a viselkedést semmi nem magyarázza meg.

"Szerintem édeskének fogalma sincs róla miről beszélsz" mosolyodik el Jer, miközben hátradől a székén, ami inkább hasonlít egy trónhoz.

"Akkor mondd el neki, River" pillant rám kedvesen Corey, és kezdem azt gondolni, hogy ez az ember skizofrén...

Hirtelen nagyot dörren az ég, és a poharak ripityára törnek, mire felsikkantok. Corey és Jer semmivé foszlik, szó szerint köddé válnak, River pedig előttem ül, pontosabban az étkező asztalon. Úgy magasodik fölém, mint egy vad, én pedig érzem a félelmet a csontjaimban.

River lehajol, és erősen megragadja az arcom két felét, hogy a szemébe nézzek. A zöld írisze örvénnyé változik, és szinte beszippant magába, szemeim pedig lecsukódnak. Ködössé válik minden, és meghallom mély hangját a fejemben.