aki bújt, aki nem
S A V A N N A H
Rohanok végig a hosszú folyosón, miközben hallom magam mögött a léptek és nevetések hangját.
"Merre vagy, szépségem? " kiált fel egy idegen hang. Felehetőleg az egyik sötét seggfej tündér van a nyomomban.
A szívem hevesen ver, de fogalmam sincs merre kéne mennem. Bármelyik ajtón is próbálok benyitni, mindegyik zárva. És ki tudja? Talán valamelyik mögött ott vár rám egy vérszomjas mitológiai lény, elvégre úgy tudnak teleportálni, mint egy kicseszett boszorkány.
A fal mellé lapulva levegőért kapkodom, miközben mérlegelem a lehetőségeimet. A lépcső felől árnyékot látok, és teljes pánik rohan végig a testemen. Mi a fenét csináljak?
Üldözőm dallamosan fütyülve tart felfelé, és amikor úgy döntenék, hogy tovább rohanok, egy erős kar megragad, és beránt egy kicsi sötét helyre. Mögöttem az ajtó halkan csukódik be, én pedig egy kemény mellkasnak nyomódom.
Az ismerős természet illat az orromba kúszik, és felemelem a fejem. A félhomályban meglátom River feszült arcát, és egész testemben megmerevedem. Kezei a derekamra csúsznak, és erősen megfogja.
"Maradj nyugton!" dörren rám halkan.
Remegve fújom ki a levegőt.
"Mire vársz? Vigyél ki, és bánts, ahogy jól esik neked! "
"Fogd be" sziszegi dühösen. "Abban semmi élvezetes nem lenne. Meddig is bírtad, öt percig?"
Már mozdul a lábam, hogy jól tökön rúgjam, de keményen az ajtónak szegez.
"Meg ne próbáld! " hajol hozzám közel. "Bár, megpróbálhatod, de a vége tudod mi lesz. "
"Mi? "
"Térdre kényszerítelek" suttogja érzéki hangon.
"Ez nálam nem fog működni! " rázom meg a fejem. "Nem vagyok az a lány, aki beleesik a bántalmazójába, pszichológusnak tanulok, cseszd meg!" sziszegem.
"Francokat, egy rohadt tinédzser terapeuta leszel, nem pszichológus! "
Ekkor megdermedem, és szemöldököm a magasba szökik.
"Ezt te... honnan tudod? "
River tekintete elsötétül, és eszembe jut, amit Jer mondott. Nem minden az, aminek látszik, és hogy jöjjek rá magamtól. Mintha egy kis rést találtam volna, teljesen öntudatlanul. River tudja, mit tanulok. Ez meg mégis mit jelent?
Még mielőtt rázúdíthatnám a kérdéseimet, kivágódik az ajtó, és River kilök rajta a folyosóra.
"Sok sikert! " mondja, majd magára zárja a díszes ajtókat.
Feltápászkodom, és ijedten pillantok körbe. Fogalmam sincs merre szaladok, csak rohanok, amerre a szemem lát. A folyosó végére érve kipillantok, de a kis kastélyban csend honol, és lépések zaját sem hallom. Ettől felbátorodom, de rosszul teszem, mert a következő pillanatban szembenézek a vörös hajú tündérrel.
"Most megvagy! "
Ezután ütés az arcomon, és fájdalmad sötétség...
Halkan felnyögök, amikor megébredem. Egy széken ülök, kezeim pedig kikötözve. Corey, a sötét hajú idegen az étkezőasztal mellett áll, míg Jer a konyhapultnál pakolászok. Azok ott... McDonalds-od zacskók?
River-t sehol nem látom, de a vörös hajú tündérnek egy hatalmas monokli éktelenkedik a szeme alatt. Amikor rám vigyorok, meglátom, hogy hiányzik az egyik foga.
Helyes! Így könnyebben megvédem magam.
"Tudtad, hogy a tündérek gyorsan gyógyulnak? Gondoltuk megvárjuk, hogy felébredj, hogy lásd Knox hogy járt, amiért kicseszett veled" szólal meg Jer. "A játékszabály úgy szól, csak akkor érhet hozzád úgy, ahogy akar, ha a játékosok összegyűlnek, és hivatalosan átadják neki a jutalmat. "
"Knox már csak ilyen türelmetlen" mosolyodik el Corey. "De mivel megszegte a játékszabályokat, a jutalom automatikusan a játékmesteré."
"Az lennél te, mi? " kérdezem gunyoros hangon.
"Ez az! Van esze a lánynak! " csettint.
Körülöttem lassan elsötétedik minden, ahogy odalép hozzám, kezeit a székem karfáira támasztja és fölém hajol.
"Ez fájni fog, de hidd el, én nagyon fogom élvezni. "
Megragadja arcomat, száját kíméletlenül az enyémre szorítja, belőlem pedig elszáll az energia, és kiszorul tüdömből a levegő. Megragadom a karfát, és minden maradék erőmmel igyekszem kirántani lekötözött csuklóimat, de képtelen vagyok rá. Szemeim hatalmasra nyílnak, miközben a fájdalom végighasít a testemen, és beleüvöltök Corey csókjába. Elviselhetetlen forróság lesz úrrá rajtam, és úgy érzem felfogok robbanni. Hevesen kapkodok levegő után sikertelenül.
Azt mondta fájni fog, ez kegyetlen, és ha egyszer vége lesz, mindent megteszek annak érdekében, hogy elmeneküljek innen, miközben magam mögé sem fogok nézni.
Kezdem elveszteni az eszméletemet, amikor hirtelen eltűnik előlem Corey, én pedig hátracsapódok a falnak.
Hirtelen levegőhöz jutok, és elmosódottan látom, amint River a lila hajú tündért a falra keni, és úgy fenyegeti, mint egy kiéhezett vad. Hangfoszlányok jutnak csak el hozzám, és alig tudok kivenni bármit is.
"Nem ezt beszéltük meg! Azt mondtad tartod magad az alkuhoz!"
"Csak egy kis kóstoló volt" nevet fel rekedten Corey, mire River akkorát üt az arcába, hogy hallom, amint a csont megreped.
Fejemet a falnak vetem, Jer pedig odacsúszik mellém, kezével pedig próbálja megtartani a tarkómnál fogva.
"Nagyon rosszul vagyok..." vallom be.
"River! " kiált fel Jer.
Egy rongybaba vagyok, és úgy rángatnak, ahogy kedvük tartja. Egy gyenge ember, és már vagy számtalanszor elájultam már, mióta itt vagyok, de most először köszönök úgy a sötétségnek, mint réglátott jó barátom. Ha felkelek, akkor minden lelkierőmet bevetem ellenük, még ha fizikailag képtelen is vagyok a harcra...
YOU ARE READING
RÉMÁLOM AZ EXOMBAN /𝒏𝒐𝒗𝒆𝒍𝒍𝒂/ ✓
FantasyAmikor Halloween éjjelén az álom valósággá válik, és szembe kell nézned a félelmeiddel. Amikor a felvágott arcú ismerős pasas a küszöbödön áll, hogy elrabolja a lelked egy darabját, és a szíved. Te pedig engedsz neki, mert reménytelenül szerelmes va...