Macsókaland (Macsó-sorozat 3.)

Te vagy az?

Kimerítő napom volt. A főnököm is mintha rám szállt volna, egész nap tervekkel zaklatott. A tervezőirodában, ahol dolgozom, már nem kopaszként kezelnek, de mégis érzem, hogy kezdőként tekintenek rám.

Már késő délután volt, amikor leültem a metrókocsiban, és magam elé meredve bámultam a semmibe. Igazából mégsem a semmibe, mert egy szőke, csinos lány ült le velem szemben. Először fel sem fogtam, hogy őt néztem kiüresedett fejjel, aztán amint rám mosolyodott, zavartan biccentettem felé. Talán azt hihette, hogy őt bámulom olyan kitartóan, pedig csak a szememből áradt a belőlem feltörő sötétség.

A lány nagyon kedvesen mosolygott, érdeklődő pillantása és fejének ferde állása azt jelezte, hogy érdeklődést mutatott felém. Kissé zavarba is jöttem, hiszen nem terveztem hazafelé idegen nőkkel ismerkedni, de egy gyors kalandnak sosem álltam ellen. Éreztem, ahogyan a fejembe kezd visszatérni az élet, ahogyan a farkam is azonnal reagált a kiadós esti testmozgás gondolatára. A számat mosolyra húztam és kíváncsian tanulmányozni kezdtem a hölgy idomait. Szerencsére a nyári időjárásnak köszönhetően alaposan legeltethettem a szememet a formás melleken, a hegyes bimbókon, és igazán izmos, napbarnított combokon. Úgy láttam, a lánynak nem volt ellenére a gusztálásom, inkább szélesebb mosolyra késztettem a felfedezéssel.

A metró megállt, kinyitotta az ajtókat, és emberek jöttek-mentek a szerelvényben, de senki sem zavarta meg a mi kis flörtünket. Miután ismét elindultunk, a kiszemeltem a füle mögé simította az egyik rakoncátlan fürtjét, és tudtam, hogy ez felhívás keringőre. Már épp arra gondoltam, hogy követem a farkam példáját és felállok testileg is, amikor a lány körbenézett, csettintett egyet az ujjaival, és ő emelkedett fel a helyéről. Elém lépett, majd a felém nyújtotta a jobb kezét, és az ujjával megsimította az arcomat.

- Szia! - duruzsolta közelebb hajolva, aztán kacsintott egyet. - Látom, tetszik neked a testem. Akarsz többet látni belőle?

A kérdése olyan váratlanul ért, hogy hirtelen csak bólintani tudtam. Álmomban már többször is felkínálkoztak nekem, de a valóságban átélni mégis más volt. A lány ekkor megfogta a szűk topjának az alját, és felemelte. A következő pillanatban félmeztelenül állt előttem a metrókocsi közepén. Zavartan néztem körbe, de senki sem figyelt ránk. Pedig egy ilyen látványra minden férfi felkapta volna a fejét. Ám mégis a legtöbben hol a telefonjukat bújták, vagy maguk elé bambultak.

- Neked elment az eszed! - suttogtam. Tudtam, hogy egy ilyen közszeméremsértés nem maradhat büntetlenül, hiszen a metróban kamerák is voltak más, véresebb bűntények, netán lopások megelőzése végett. Oké, értem, hogy szórakoztatjuk a nagyérdeműt, de úgy tűnt, a nyilvánosság bevonása a szélesen vigyorgó szőkeséget nem érdekelte.

- Bizony! Elment az eszem! - duruzsolta, fölém hajolva, majd a nadrágom cipzárját lehúzta, és a következő másodpercben a keményen álló farkamat vette elő. Rám hajolt, és szó nélkül szopni kezdett.

Semmit nem értettem. Miért nem reagálnak az utasok arra, amit épp csinálunk? A mellettem ülő idősebb hölgy is úgy tesz, mintha nem akarna zavarni minket. De a szemben ülők sem pillantottak felénk. Netán zavarban lennének?

„Őrület! Történtek már furcsa dolgok az álmaimban, de az utóbbi fél évben még ehhez hasonló sem merült fel bennem fantázia címén. Erre tessék, egy szőke csaj leguggol elém, és szopni kezd a metrón. Tuti elvisznek engem a rendőrök, aztán a zárkában majd élvezhetek másféle testi kényeztetéseket."

- Nyugi, nem visznek el a rendőrök! - hallottam a lánytól, miközben kitartóan húzogatta a farkamat.

- Látom, gondolatolvasó is vagy amellett, hogy mérhetetlenül optimista, ah! - ráztam a fejem, majd egy jóleső sóhaj szakadt ki belőlem, ahogy a golyóimmal is játszani kezdett.