Macsókaland (Macsó-sorozat 3.)

Hol vagyok?

A fejem zúgott, de mégis valami kellemes érzés töltötte el a testem. „Miért szédülök, és mi van velem?" Ez járt a fejemben, amikor egy mogorva hangot hallottam.

- Ébredezik, folytasd!

Ahogy kezdtem magamhoz térni, egyértelműen felismertem azt az érzést, amire eddig minden álmomból felébredtem: valaki szopta a farkamat. Mondhatni, ez szinte alap belépőnek számított minden álmom során, de úgy éreztem, hogy ezúttal nem fekszem, hanem állok. Ahogy a farkam is, de kőkeményen, mert az illetőnek, aki a szájával csodát művelt, tudta, hogyan tegyen aktívvá.

A szédülés mégsem ettől volt, talán valaki alaposan fejbe csaphatott. Jó, hogy a koponyámat nem törte be. Bár az álomban ez nem biztos, hogy megvalósulna, viszont cefetül fájt a fejem búbja. Meg akartam tapogatni a szenvedésem helyét, de a kezem nem bírtam mozgatni.

„Talán kikötöztek volna? Ha kinyitnám a szemem, kiderülne. És ha maszk van rajtam és ez egy BDSM parti?"

Ekkor újra hallottam azt a reszelős, boráztatta hangot:

- Nyisd ki a szemed, hé! Ne aludjá' vagy megcsaplak!

Hiába, no. Ilyen szép kérésnek nem tudtam ellenállni, és csak abban reménykedtem, hogy nem ez a marcona jóember szopja a farkamat. Mivel a kényeztetés nem állt le, és sokkal nőiesebb benyomást keltett a makkom szívása, így hunyorogva bár, de résznyire kinyitottam a szemhéjamat.

- Jó reggelt, hercegem! Azt hittük má', hogy sosem tér magához - vartyogott az imént megismert hang tulajdonosa, aki egy kopasz, félmeztelen, kétajtós szekrény méretű fickó volt.

- Szóval ez mégis egy BDSM parti - nyöszörögtem. Visszahunytam a szemem, a szám teljesen kiszáradt, mintha napokkal ezelőtt ittam volna. - Nem szeretem a BDSM-et, másik álmot kérek!

- Mi van? Mit motyogsz az orrod alatt? - hallottam egy ostorcsattanást, aztán erős fájdalmat éreztem a bőrömön. Azonnal kinyitottam a szememet.

- Hé! Mondom, hogy nem szeretem a BDSM-et! Nem érted? - próbáltam erőteljesen válaszolni, mire a szopás abbamaradt. Lepillantottam, és egy kissé ráncos, itt-ott már őszülő nő nézett fel rám értetlenkedve az ölem felől, csuklyával a fején. Sóhajtva megforgattam a szememet. - Komolyan? Még csak ez hiányzott!

A döbbent csendet kihasználva körbenéztem, hol is ébredtem. A falak kőből voltak, egy fáklya világított a kopasz fickó kezében, aki épp szintén furán pislogott, mintha egy szót sem értett volna abból, amit mondtam az imént. Ablak sehol, csupán egy kisebb, sötét helyiség.

- Mi ez a lepukkant szoba? Valami sóher swinger vagy mi? Na, oldozzatok el azonnal, én nem maradok itt tovább! Van biztonsági szó? - méltatlankodtam tovább, mire a fickó és a hölgy arca egyre jobban megnyúlt. A nő felállt, de tovább markolta a farkamat. A kezem bilincsekkel volt a falhoz fogatva és a lábam is megkötözve zsibbadt a fal mellett. Csak a fejemet és kicsit a testemet forgathattam, hogy jobban körbenézzek.

- Ennek elment az esze! - hallottam a nő halk hangú súgását a kopasz fickó felé. Lehet, hogy mégis erőseb vágták hókon.

- Elment ám a tudod mi! - jött vissza egyre jobban a hangom. - Szóval, ha biztonsági szó nincs, akkor annyit mondok, hogy oldozzatok el, különben ide hívom Ildikót, és az nem sok jót jelent nektek!

- Ez tényleg meghülyült! - vakarta a fejét a szekrényszéles fickó. - Te érted, miről és kiről beszél?

- Én ugyan nem - rántotta meg a vállát a csuklyás némber. - Engem ide szopni küldtek.

- Akkor most jól megszopod, mert hogy itt olyan balhé lesz! - rángattam a kezemet.

- Tudod mit? Ne figyelj rá, csak tedd a dolgod! Kint várlak az ajtó előtt - biccentett a kopasz pasas a nőnek. A fáklyát valami tartóba tette, majd elhagyta a szobát. A csuklyás hölgy ismét lehajolt, és a szájába vette a farkamat.

- Hé! Ne csinálja! Van egyáltalán foga? Csak azért, hogy ne fogazzon! És le se harapja a farkamat, mert akkor ez lesz az utolsó szopása, hé! - Próbáltam kiszabadulni, de a csípőm nem sokat mozdult, és a nő alaposan szopta tovább a férfiúi ékszert. Bevallom, igazán tehetségesen.

„Ha egy csinos nő lett volna, még élvezem is, de így... Valami olcsó prostituált lehet, akinél jobbat nem talált a szervezőség, ezzel kell beérnem. Hát milyen álomba hoztál engem, Ildikó? Ah, na jó, ha már úgyis ki vagyok szolgáltatva ennek az erőszakos némbernek, akkor megkaphatja, amit akar, legalább hamarabb békén hagy. Eddig mindig örültem a szopásnak, de azért sosem adtam egy szint alá, ha nőről volt szó. Persze így könnyű megerőszakolni engem, hogy le vagyok kötözve. Eh! Csak ne szopna ilyen jól! Vajon tényleg van foga? Huh, inkább bele sem gondolok. Csak ne kapjak el valami fertőzést. Bár álomban ennek kicsi az esélye."

Inkább behunytam a szemem, és az egyik jó nőt próbáltam elképzelni a korábbi kalandjaimból. Máris sokkal élvezetesebbnek tűnt a műsor, amit ez az olcsó lebuj rendezett nekem. Nem kellett hosszú ideig szenvednem, hamar feltört a forró lé belőlem. Szabadon engedtem, nem érdekelt, hová fejnek meg, itt ha a földre is spricceltem volna, akkor is a spermám lett volna a legtisztább folyadék, amit ez a padló valaha látott. De nem mutatkoztam be a kövezetnek, egyenesen a nő szájába ürítettem minden örökítő anyagomat.

- Ez igazán ízletes volt, köszönöm! - állt fel a nő a száját törölgetve, aztán a farkamat visszatette az alsómba. Ekkor néztem végig magamon, milyen ósdi jelmezben álltam kikötözve. Valami selyem vagy nem tudom, milyen anyag lehetett, sosem voltam jó anyagmeghatározásban. Mintha valami főúr lennék, vagy mi. „Szóval tényleg valami olcsó buliba kerültem" - állapítottam meg magamban.

A nő eközben csillogó szemmel, de szigorú ábrázattal nézett az arcomba. Elégedettnek tűnt, de a tekintetében volt valami rémisztő is.

- Köszönjük a részvételt, most már kaphatok valamit inni? - vigyorogtam rá nyájasan, nehogy már azt higgye ez az asszony, hogy ő itt valaki. Ugyanolyan klubtag lehet, mint én. - És igazán eloldozhatna, miután megkapta, amit akart.

A nő arcán halvány mosoly tűnt át, aztán felvette a fáklyát, majd a szoba túloldalán lévő vaskos faajtón kopogott. Az ajtó kinyílt, és a kivégzőm annyit mondott higgadt hangon:

- Végeztem. Tökéletes lesz! - aztán becsukódott mögötte az ajtó, és egyedül maradtam a sötétben.

- Hé! És a víz? Láttam a szememmel, hogy megígérte! Ésamúgy is, mikor lesz vége a bulinak? Különben itt rohadtul sötét van ám, mondtammár? Legalább egy tévét bekapcsolhattak volna ide, hogy ne unatkozzak, amíg nemjön valaki! És mi van, ha vécéznem kell? - kiabáltam, de nem jött válasz.Kezdtem felfogni, hogy mibe csöppentem bele, és egyáltalán nem volt szívderítő,amire rádöbbentem. Némileg visszafogott hangon, mintegy magamnak motyogvafolytattam a felháborodásomat. - Jól van, értem én! Szóval se víz, se vécé, sekaja, se jó nők. Akkor most eléneklem a Börtön ablakábant, jó? Bár ide mégablak se jutott - állapítottam meg keserűen.