Egyazon szívvel (Hetalia Spain x Portugal)

Sziget a semmi közepén

"I love you

You are a piece of me

A piece of my soul

My soul is your soul,

for we are one,

our hearts beat as one,

and though we may be different,

we are the same.

You are mine

and I am yours" *

Figyelte, amint a nap utolsó sugarai lebuknak a horizont alá. Az égbolt lángvörös színét lassan felváltotta a bíbor, majd a lila. Sosem tudta megunni ezt a látványt. Bónusznak egy gyönyörű, homokos tengerparton ült, lábai előtt a hullámok táncával. A sziget maga a földi paradicsom. Csak egy kis gond akadt.

A sziget a semmi közepén feküdt. Szó szerint a semmi közepén.

Oldalra fordulva az érintetlen természet látványát picit rontotta a modern hajó sziluettje. Már párszor megbánta, amiért e mellett a ladik mellett döntött, mikor a vízi kirándulást tervezte.

Emlegetett csónak motorja ugyanis nem ápolt jó kapcsolatot a meleggel és egyszerűen megfőzte magát. Ő pedig a mechanikus gépekkel állt hadilábon. Hiába Arthur és Gilbert igyekezete, nem lett rózsásabb a viszonyuk.

- Feladom! –Huppant le mellé Antonio tetőtől-talpig olajosan. A jelek szerint őt sem szereti a motor. Azért leszögezné, már pár órája bütykölte a masinát. Általában viselt vidám mosolyának nyomát sem látta. Persze duzzogó arca nagyjából egy 8 éves sértődött gyermekre emlékeztette. Egyszerre vicces és imádnivaló. –Nem szeret ez a dög engem.

- Biztos féltékeny. –Egy horkantást kapott válaszul.

- Ugyan mire?

- Amiért még tetőtől talpig olajosan is szebb vagy nála. –Ez már kicsikart öccséből egy mosolyt. Nem azt a gyermeteg, fültől fülig érő mosolyt kapta, mint amit általában viselt. Ez a mosoly apró volt, szeretetteljes és elérte a szemeit. Az a fajta mosoly, amit csak neki tartott fenn.

Na igen, a kapcsolata az öccsével sosem volt egyszerűnek mondható. Voltak benne meredek hullámvölgyek, de a végén mindig sikerült egymás mellett kikötniük.

Ország megtestesülésként az életük amúgy sem egy fáklyás menet, de a sok bizonytalanság közt neki a testvére a biztos pontja. A mai napig ő a horgonya. Viharos történelmük ellenére is. Az évek múltával pedig sokkal többé vált számára.

Nem felejti el azt a napot, mikor tudatosult benne, jóval többet érez Antonio iránt, mint ami testvérek közt normális lenne. Még ha országok közt nem is igen beszélhetünk vér szerinti testvérekről. Riadalmán azonban ez a gondolat sem sokat segített.

Hírtelen indulatában Arthurhoz fordult tanácsért. Hála ég az angolnak nem esett le, mire akar kilyukadni. Ő ott leragadt, hogy az általa megvetett spanyolról van szó és onnéttól elvesztette. Szidta, mint a bokrot. Ennél kulturáltabban nem tudja leírni az akkor elhangzottakat. Bár ez a fajta viselkedés nem idegen az angoltól, legkevésbé, ha az öccséről van szó, akkor, ott mégis rosszul esett neki.