A színfalak mögött nézlek/Jikook short story

2. Baleset

Jimin szemszöge

- Jimbo gyere csak ide !- szólít főnököm amint belépek a színházba. Már csak ő hiányzott nekem . A nevem persze most sem tudja .

- Itt is vagyok főnök. - sietek oda hozza .

- Nos lenne itt egy feladat . Megkéne igazítani a lámpákat a színpadon. Hogy jó szögben világítsanak. Felkéne mászni és mozgatni . Elég magas tudom, de te megcsinálsz mindent . Ügyes fiú vagy te .- veregeti meg a vállam közben és gúnyosan mosolyog . Ilyen minden főnök nem? Remélem hogy nem .

- De ... - mondanám neki hogy kicsit tériszonyos vagyok , de közbe szól.

- Nincs de ,muszáj megcsinálni,mivel holnap úgy próbálnak már a színészek.

- Értem. - törődök bele ,úgy sincs hatalmam ,na meg nem is ellenkezhetek.

El is indulok egy nagyobb létráért a raktárba. Jó lesz ott fent lenni a magasban és egyensúlyozva beállítani a lámpákat.

Megfogtam a nagy létrát és ki is cipeltem a színpadra , beállítgattam majd elkezdtem felmászni rá. 

- Nagyon jó.  Most azt a lámpát ami pont feletted van azt igazítsd középre , úgy hogy a színpad közepére essen a fény. - mondja a főni én pedig ügyesen próbálom követni az utasításokat. A lábaim persze remegnek mint a kocsonya . Érzem ennek nem lesz jó vége. 

- Most jó! - kiabálja fel az uraság.  Miért nem ő csinálja egyáltalán.  Utálom az egészet. - nyafogok magamban .

- Most a mellette lévő lámpát kéne . - érkezik is a következő parancs . Nem lehetne most felmondani. Forgatom közbe a szemeim a hülye gondolataim miatt . Aztán egyszer csak meghallok egy ismerős csodás hangot .

Hát ő meg mit keres itt?

Jungkook érkezett meg a színházba.  De úgy tudtam ma szabadnap van minden színésznek. Hát ez így nem jó . Nem igazán tudok így koncentrálni.  Épp a feje felett vagyok. Nagyban rátát a fenekemre.
Azonnal érzem hogy az arcom pírbe borul  a zavaromtól. Miért vált ki ilyen reakciót ? Annyira nagy hatással van rám. 

- Sziasztok ! - Köszön hangosan mosolygósan és mindenki vissza is köszön neki hangosan . Olyan nagy tekintélye van .

-Jungkook hát mi járatban? - kérdezi a főnököm mosolyogva . Jé ő tud ilyet is?...

- Csak bejöttem gyakorolni egy dalt ,sajnos a hotelben nem nagyon lehet hangoskodni .- kuncok vidáman ezzel kivillantva fehér fogait és nyuszis mosolya előjön. Hát nem édes.?...

- Hát itt nyugodtam gyakorolhatsz .- mosolyog rá, és ebből a gesztusból azt hinném hogy tetszik neki . Fúhj hisz vagy 50 éves lehet ... de biztosan csak kedves akar  lenni egy ekkora tehetséggel.

Figyeltem minden mozdulatát a magasból.  Ahogy oda sétál a zongorához és meg keresi a helyes billentyűt amivel a jó hangot kiadhatja, hogy a tökéletes hangról kezdje el a dalt .

-Hé te ott ! Most azt is forgasd el! -bambulásomból a főnök hoz vissza a valóságba hogy kB 3 méter magasan állok egy létra tetején . Nyilván kissé megijedtem a jelenlegi helyzettől és elkezdett remegni a lábam és még is szédültem ott fent, amitől elkeztem dölöngélni , ami persze azt eredményezte ,hogy a létra is ugyan így dölöngélt.

Nyilván ez elég látványos volt , még Jungkook is észrevette és abba is hagyta a dal éneklést, síri csend uralkodott a színházterem színpadán. Még a levegő is megrekedt bennem, de szerintem nem voltam egyedül.

Aztán a sokk, és minden szédülés ellenére elkezdtem lefelé mászni lassan ,de annyira remegett a lábam , bár inkább mindenem, hogy nem sikerült. A létra annyira instabil lett a sok dölöngéléstől ,hogy már nem tudtam lejutni. Eldőlt a létra mielőtt lejutottam volna .

Csukott szemmel feküdtem.
A furcsa csak az volt hogy nem fájt semmim sem.
Nyitogatni kezdtem a szemem és meglepődve konstatáltam ,hogy nagyon közel volt Jungkook arca . A kezében tartott engem ...
Elkapott!

Nyilván mikor észrevettem magam ki is ugrottam a kezei közül. 

-Jól vagy Jimin ?- kérdezi meg aggódva és az arcával írva hogy nagyon megijedt ő is. De várjunk, honnan tudja a nevem ?...

- I..igen..- nyökögöm ki és közben lenéztem kezeimre amik még ugyan úgy remegtek. Ő is követte tekintetem és megfogta remegő kezem . Nagyon meleg és puha a keze ,de még is olyan kemény.

- Most már nincsen semmi baj. - simít rá kézfejemre . Hogy lehet valaki ilyen kedves ?

- Köszönöm- motyogom az orrom alatt és nem merek a szemeibe nézni. - Honnan tudod a nevem ? - csúszik ki a számon a kérdés. Meglepem saját magam . A kérdés hallatán elkuncogja magát. Olyan aranyos .

-Egy ilyen helyes fiú nevét mindenki tudja. - mosolyog rám , én pedig érzem hogy paradicsom vörösbe borul az arcom . Miért mond nekem ilyet? 

- Most mennem kell ...- ijedek meg az egész szituációtól,  de végülis nem ezt akartam ? De ...csak nem így. Azthiszem ..vagy így volt a tökéletes?

- De miért mész, gyere ülj le még egy kicsit ,így nem engedhetlek el . Innod kellene vizet ... - mondja és még mindig fogja a kezem . Most miért aggódik ennyire ? Hisz nem is én vagyok a pasija...

- Jungkook itt vagy ? - kérdezi az emlegetett szamár...már csak te hiányoztál Taehyung ,aki arra lép be hogy Jungkook egy másik fiú kezét fogja .

- Megyek ... -rántom ki a kezem ,majd gyors léptekkel elhagyom az egyre kínosábba vált szituáció helyszínét.

Sziasztok!
Köszi szépen hogy itt vagytok velem , és hogy elolvastátok.
Hibák lehetnek benne.