A színfalak mögött nézlek/Jikook short story

4. lehull a Lepel

Jimin szemszöge

- Miről van szó Tae ?- szólal meg Jungkook a nagy csendben ami körül vesz minket . Ennek már most látom hogy nem lesz jó vége.

- Arról szívem, hogy ez a kis senki (itt rám mutatott a csontos ujjával) bele üti az orrát más dolgába. - mondja flegma stílusban és próbálja menteni saját magát azzal hogy engem állít be rosszként.

- De micsoda én nem is dugom bele az orrom ,csak meghallottam miről beszéltek ennyi . - Vallom be hogy mégis mindent hallodtam .

- De miről van szó? - Néz rám kíváncsian. Ha nem mondom el én akkor úgy sem fogja megtudni Taehyungtól.

- Semmi fontos drágám. - próbálja menteni magát a zongorista, de kevés sikerrel .

- Ha nem mondod el mi ez az egész akkor Jimint kérdezem.

- Az meg ki ?- Vágja rá egyből a kérdést Tae . Azért mit nem mondják ezért ez eléggé sértő.

-Én . - húzom fel a szemöldököm.

-Jó elmondom. Szakítani akarok veled .- mondja ki mire mindenkiben bent reked a levegője.

- Hogy mi ?- síri csend telepedett az egész helyiségben. Nah ez aztán a fordulat . Azt hittem még hazudozik egy sort.

- Az az igazság már mást szeretek .- vallja be végül, de semmi szomorúság nincs a hangjában, sem a szemében .

- Ismerem ?- kérdez rá Jungkook , szinte látom hogy könnybe lábad a szeme.

-Igen , és igazából ott áll melletted . -biccent a csendben álló lány felé. Na most jött el az a pillanat Jungkooknál amit nem akartam látni. Teljesen összetört.

-Ez most komoly ? Mióta?

- Pár hónapja...- szólal meg halk alig hallható hangon a lány.

-Ezt nem hiszem ...- motyog maga el Jungkook. Közben látom szemeiből egy-egy könnycsepp távozik, de még tartja magát.

- El kell menned .- mondja keményen Jungkook miután felszívta magát.

-De a szerződés...- próbálkozik Tae de a magas összetört férfi nem hagyja magát.

- Nincs de vagy te mész vagy én és akkor nem lesz darab. Mert zongorista előbb lesz mint főszereplő. - emeli fel a fejét és tekintélyt parancsoló hangnemben súlytsa Taehyungot .

- Te is jössz?- kérdezi a kis barátnőjét Tae .

- Nekem is szerződésem van, és tényleg főszereplő is vagyok én is . Utannád megyek .- fogja meg kezét.

Tae ezek után csak mérgesen elviharzott a helyszínről.
Jungkook is magába fordulva el sétált otthagyva engem és a csajszit aki még se szólalt.
Kínos volt az egész.

Tae hogy tehette ezt vele . Annyira sajnálom.
Meg akarom kicsit vigasztalni. Megnyugtatni . Nem lesz semmi baj. Zongoritát meg úgy is hamar találnak. Ha kell én is beugrom esküszöm , ha már nincs más. De csak akkor .

Otthagytam a megszeppent lányt aki elindult a kijárat felé amint én is megindultam Jungkook felé.
Biztosan a kis ficsúr után szaladt.

- Hé, jól vagy ? - ülök le mellé a nézőtéri székekre.

- Nem igazán... Jól bedöltem neki. - Tekeri a fejét mint aki fel se tudná fogni a történteket.

- Nem érdemelt meg téged. - csúszik ki a számon. Ezt azért nem kellett volna.

- Hát lehet én nem érdemlek senkit .- csöpögnek le arcáról a könnyek.

- Dehogy nem . És neki kéne sírni,, mivel most veszítette el a legaranyosabb ,kegkedvesebb , legtehetségesebb embert a világon. - mondom és közben ezt valójában tényleg így is gondolom. Ha az én társam lenne én tuti hogy soha nem engedném el . Vigyáznék rá, mint egy törékeny porcelánra.

- Köszönöm, ez nagyon kedves tőled. - ölel meg hirtelen . Ez nagyon jó érzés..

- És most mihez kezdesz ?- kérdezem tőle kíváncsian.

- Hát kell egy zongorista . Aztán lenyomom a darabot és valószínűleg kicsit pihenő szabadságra megyek .- húzza felmosolyra ajkát . Szemei pedig könnyektől csillogva tekint rám.

Kell egy zongorista. Na egyefene .
Felálltam , majd odasétaltam a nagy testű verseny zongorához .' Na nézzük mennyire leszek béna.' Mondom magamban .

Jungkook nem követi mozgalom mert csak le hajtott fejjel ül továbbra is a széken. Reméljük emlékszem az akkordokra.

-Cdúr, Gdúr, Fdúr Cdúr -motyogom magam elé az akkordokat , és el is kezdem a dalt .
Egész jól vissza jönnek az emlékek.

Jungkook egyből felkapta a fejét a harmóniák hallatán.
Felállt és felém kezdett el sétálni.
Mikor jött a szöveg elkezdte énekelni a dalt , nekem pedig megdobbant a szívem, de úgy igazán.

Csodaszép hangja betöltötte az egész színház termet és olyan volt mintha megállt volna az idő körülöttünk.

"SOKSZOR VOLTAM MÁR EGYEDÜL,
NEM ÉN LESZEK KI ELMENEKÜL.
AZ OTTHON AMI MEG VÉD ENGEM
HA VELEM VAGY MINDEN RENDBEN"-fejezi be a dalt . Igazán mesébe illő jelent volt. Most éreztem olyat hogy igazából én is vagyok valaki . Nekem is lehet helyem az életében. Akár művészként is .

- Nem is tudtam hogy így zongorázol. Gyönyörű a játékod. Rég hallottam ilyet . - mondja , nekem pedig érzem hogy pirosra vált az arcom.

- Köszönöm. - motyogom magam el . Nagyon jól esik ez . Főleg tőle.

- Jimin , ...amúgy meg van oldva a dolog .- lelkesen hadarja a szöveget. Milyen dolog .?

- Mi?- kérdezek vissza . Kicsit össze is zavarodtam zavaromban .

- Neked kéne zongorázni a darabban .- mondja ki .

- Oh ...- csak ennyit tudok kinyögni .
Azért én erre nem vagyok felkészülve.

- Nagyon jó lesz. Szólok is a rendezőnek majd . Jimin megfogjuk hódítani a színpadot , és a világot is . - mondja és el szalad ,gondolom megkeresni a rendezőt.
Mibe csöppentem.

Sziasztok !
Remélem mindenkivel minden rendben.
Remélem jól telt a nyár.
Bár lassan vége. Kitartást kívánok mindenkinek aki sulizik majd . Jó lesz .
Remélem tetszett a rész!