Meghalnék érte [Marics Peti ff.]✔

4. rész

Délelőtt 10-kor keltem fel. Peti már nem volt mellettem, egyből a telefonomhoz nyúltam; amin láttam egy cetlit.

Cetli:
-Szia Baba !
-Túl aranyos voltál, hogy felkeltselek, ezért nem tettem. Elmentem Laciékhoz dumálni, délután 4-5 körül jövök...Ja és nyugi Milo itthon van, csak elég szar állapotban van, mert tegnap kissé berúgott, na mindegy, majd jövök délután.

Szeretettel : Marics P.♡

-Annyira szeretem ezt a srácot !-mondtam, majd lementem, ahol még senki nem volt, ezért bementem Milohoz, aki az ágyán szenvedett-

-Milo veled minden oké ?
-Aha...
-Ja persze, Peti mondta, hogy berúgtál este !
-Honnan tudod, fennt se voltál amikor elment !
-Írt egy cetlit.
-Jó...
-Tehát ! Jól vagy ?
-Kicsit émelygek de minden oké...
-Akkor jól van....Mai progi ?
-Én másnapos vagyok szóval semmi...
-Akkor jó.....
-Van valami baj ?
-Hát csak annyi, hogy unalmas lesz a nap Peti nélkül...
-Én megyek visszafekszem aludni.
-Oksa ! Jó pihit !-ezzel vissza is feküdt, én pedig visszamentem Peti szobájába, de előtte felvettem egy pulcsiját, és bebújtam az ágyba, és felhívtam Petit-
***5 perc után felvette🙄***
📞: Szia Baba !!!
📞: Szia Peti.🙄
📞: Hogy hogy hívsz ?
📞: Egyedül keltem bazdmeg !🙄😠
📞: Most mi a baj ?!
📞: Semmi !😠🙄-ezzel rábasztam a telefont-

Peti szemszöge :

Drága Szerelmem hívott, amit csak öt perc után tudtam felvenni, nyilván a telfonom nem ott volt ahol én...De felvettem !
📞: Szia Baba !!!
📞: Szia Peti !🙄
📞: Hogy hogy hívsz ?
📞: Egyedül keltem bazdmeg !🙄😠
📞: Most mi a baj ?!
📞: Semmi !😠🙄-ezzel rám baszta a telefont-

Annyira ideges lettem, hogy ami éppen kezemben volt földhöz basztam, ami sajnos a telfonom volt...Pont az útra sikerült, mivel már készültem haza menni. Felvettem a földről és bedobtam hátra és elindultam haza. Utálok idegesen vezetni...

20 perc múlva otthon is voltam, benyitottam a szobámba, ahol kedves Léna az én pulcsimban aludt. Majd felkeltettem azzal, hogy becsuktam az ajtót.

Léna szemszöge :

-Szia P-Peti...
-Helló.
-Nagyon sajnálom, hogy olyan voltam veled !
-De Léna csak egyet mondj meg nekem !
-Igen ?
-Mit csináltam, hogy ezt a beszédet érdemeltem ?
-...-nem mertem megszólalni, egyszerűen nem jött ki hang a torkomból, féltem a következményektől, még a szemeibe se mertem belenézni-
-Hm...?
-Nem tudom...Csak...cs-csak....
-Mi a baj ?!-kérdezte ijedten-
-...-csak sírni kezdtem, nem tudtam elmondani, hogy mennyire sajnálom-
-Ne sírj ! Nyugi, jó ?
-Csak ideges voltam, hogy 5 perc után vetted fel, azt hittem, hogy nem is Laciékhoz mentél, hanem valami csajhoz...-szipogtam-
-Jaj ! Ilyen miatt ne aggódj ! Léna, én téged szeretlek, oké ?! Senki mást !-fogta meg az arcomat-
-Nem haragszol ?-pillantottam rá félve-
-Nem haragszom !-majd megölelt-
-Peti ?
-Igen Kicsim ?
-Le megyünk ?
-Le mehetünk.-ezzel le is mentünk, ahol senki nem volt, gondolom Milán még alszik-
-Baba ?
-Hm..?
-Éhes vagyok...
-Na gyere !-ezzel bementünk a konyhába, és csináltam Petinek egy szendvicset amit meg is evett, majd visszamentünk a szobába és beleültem Peti ölébe-
-Peti ?
-Igen Manócskám ?
-Szeretlek !-könnyeztem be-
-Én is Baba, de mi a baj ?
-Hiányzol...-bújtam a nyakához, hogy ne lássa, hogy sírok-
-De itt vagyok Bébim !
-Ma lesz koncertetek ?-szipogtam-
-A héten nem lesz.
-Akkor lehetne, hogy a hetet ketten töltsük ?
-Persze !-ölelt magához-
-Köszönöm !
-Nézz rám Kicsi !-magával szembe fordított és letörölte a könnyeim-
-Ne sírj, nem szeretlek így látni !-visszabújtam a nyakához-
-Baba ?
-Hm...?
-Ne sírj Kincsem, oké ? Itt vagyok, nem kell sírni !-egy pár perc eltelt mire megnyugodtam-
-Peti ?
-Igen ?
-Álmos vagyok...
-Aludjunk ?
-Aha...-ezzel magához húzott én pedig a mellkasára hajtottam a fejem és kb. 3 perc elteltével drága szerelmem el is aludt, én pedig még szorosabban hozzá bújtam és elaudtam-