Meghalnék érte [Marics Peti ff.]✔

11. rész

-Megjöttünk, kiabálta el magát Peti-

Lili pedig egyből odarohant hozzánk. Meg akart ölelni, de én elléptem tőle, most valahogy nem vágytam a társaságára.

-Léna, én annyira sajnálom !
-Lili, sajnálom, de én már nem tudok benned megbízni.
-Értem...Asszem most megyek...Laci jössz ?
-Ja.-ezzel Brúnó, Laci, Lili és Döni el is mentek-

Lassacskán Dani és Kevin is elment, Manu utánuk egy fél órával, mert segített takarítani (milyen kedves). Milo pedig elhatározta, hogy hazamegy az ünnepekre, szóval elment a családjához. Mi pedig itthon maradtunk, ketten.

-Baba, fáradt vagyok...-mondta Peti, nagyon sápadtan nézett ki, a szemei be voltak esve, szegénykém nem volt jól teljesen délután-
-Gyere, menjünk fel !-ezzel fel is mentünk-

-Léna, alszunk ?
-Persze !-bebújtunk Peti ágyába, és Peti mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig a derekam simogatta-
-Peti ?
-Igen ?
-Mit kérsz karácsonyra ?
-Szívem, megbeszéltük, hogy nem kérek semmit ! Nekem annyi bőven elég, hogy te itt vagy nekem.-mondta, majd magára húzott és átölelt, majd puszikat adott a számra-
-Peti, ez nagyon cuki tőled !-majd megpusziltam a száját- De akkor is szeretnék adni valamit !
-Adj egy csókot !-ezzel ajkaimra tapadt, amit viszonoztam-
-Ez finom volt !-mondta, és még szorosabban magához ölelt-
-Peti, miért vagy ilyen aranyos ?
-Mert ezt váltod ki belőlem !-mondta nagyon aranyosan, ami kiütötte nálam a cukiság faktort-
-Aahhww !!! Egyelek meg ! Amúgy mit csinálunk az elkövetkezendő 2 hétben ?
-Nem tudom Kicsikém. Majd kitalálunk valamit.
-Oké...-mondtam és elkezdtem a fülbevalóját piszkálni-
-Baba ?
-Igen ?
-Álmos vagyok.
-Hát akkor aludj, most pihenhetsz, nem zavar senki !
-Akkor, légyszi leszállsz, mert kezdek nem kapni levegőt.
-Ja, persze ! Bocsi ! Jó éjt !-nyomtam puszit az arcára-
-Mmm...!
-Mi a baj ?
-Nem hallottam jól ! Jó éjt. Kicsoda ?
-Peti ?
-NEEEM !!!!
-Jaaa. Jó éjt Manó !
-Na így már jobb !-mondta, majd megpuszilta a számat, és el is aludtunk-

~REGGEL~

Reggel ahogy felkeltem, realizáltam, hogy Peti nincs mellettem. De a konyhából kávé illatot éreztem, szóval kezdtem gyanítani, hogy a konyhában ügyködik valamit. Jobbnak láttam, hogyha inkább kimegyek és megnézem mit csinál, mielőtt felgyújtaná a konyhát.

-Jó reggelt Manó !-öleltem meg, de nem viszonozta-
-Jobbat...
-Baj van ?-néztem rá aggódva, mert akkor szokott így köszönni, ha valami nem oké-
-Hát, úgy is mondhatjuk...
-Mi a baj ?
-Felhívott Noémi...
-Oh...És mit akart ?
-Azt, hogy elvileg terhes...és ebben az a bökkenő, hogy lehet, hogy tőlem.....-erre pofon vágtam-
-Akkor menj a kis kurvádhoz és neveld a gyerekedet !!-üvöltöttem rá sírva, majd berohantam Peti szobájába, majd kiszedtem a bőröndömet az ágya alól és neki álltam összepakolni, még szerencse, hogy nem adtam el a régi lakásomat-

-Léna ! Léna ! Fejezd már be a pakolást !-fogta meg a kezemet Peti-
-Mit akarsz ?! Menj inkább Noémihez !-rántottam ki a kezemet az övéből-
-Léna kérlek ne menj el !-kezdett el könnyezni-
-De elmegyek, nem érdekelsz Peti !
-Léna kérlek ! Nem is lehet az enyém a gyerek ! Várj !
-Mi van ?
-Nem lehet enyém a gyerek ! Hiszen Noémi azt mondta, hogy 2 hetes terhes ! Én pedig ki sem mozdultam itthonról !!
-Bakker, tényleg ! Annyira sajnálom Peti !-öleltem át, mire megéreztem a könnyeit a hajamon, és én is könnyezni kezdtem-
-Nekem nem kellett volna hinnem neki !-fogta a két keze közé az arcomat-
-Nagyon fájt ? Ahogy pofon vágtalak...
-Kicsit, de megvagyok, ne aggódj !
-Peti...-kapaszkodtam erősen a kezébe, mert majdnem összeestem-
-Jaj jaj jaj, mi baj ?
-Rosszul...vagyok...
-Gyere Baby.-ezzel felvett és lefektetett az ágyába, és mellém feküdt-