Ez után az izgalmas és eléggé forró estén túl lépve másnap reggel arra keltem hogy nincs ott senki de viszont finom illatokat éresztem. El is indultam ki a szobából egy száll pólóba, és vajon kit látok Olivért épp rátnotát sütni
-Nem is tutam hogy tutsz sütni -kuncogtam egyet mi közben oda áltam mellé
-Hát ha egyedül él az ember eszt is tudnia kell nem de? -mosolyogta el magát és két tányérra ki rakta az ételt
-Nagyon jó illata van kitöl tanultad? - kérdezem tölle jó kedvűen
-Édes Anyámtól tanultam hogy hogyan kell önállósodnom a mindennapokban -nézet rám jó kedvűen miközben a meg térített asztalra rakta a két tányért
-Meg kell mongyam meg leptél engem -mosolyom
-Hát nem csodálom ez után a fantasztikus este után de lenne egy meg lepim még számodraelő karácsonyi ajándék -nézet rám csillogó szemekkel mint egy kis gyerek
-Hm? Na és mi lenne az? -nézek rá érdeklődően
Felém nyujtot egy borítékot amin csak a nevem szerepes és semmi más. Meg fogom a levelet és ki bontom amin a költöztető cég irt nekem egy ingyenes fel ajánlást a költözésre, de nem értetem miért kaptam eszt a levelet értetlenül néztem rá Olivérre aki nagyon boldog volt.
-Csak nem el akarsz költöztetni a világ végére -nevetem el magam
-Naa azért aszt nem csak hogy hozzám költözz azt szeretném -ölelt át mert látta hogy le döbbentem és hogy menyire boldog vagyok
-Ez minden szép és jó de nem túl korai? -kérdezem tölle
-Akkor költözhesd hozzám amikor akarsz a szívemet rabul ejteted de huncut nő -mosolygott rám vidáman
-De aranyos vagy -öleltem át és úgy éresztem soha nem engedem el
Teltek a hetek, napok mindíg láttam Olivért a munka hejen boldogan azután a nemes este után, de egy nap nem jött be és az üzeneteimre sem válaszolt se a hívásaimra szinte olyan volt mintha nem is létezett volna.
Úton haza fele észre vettem a házam elött hogy egy kocsi ált de sötét volt így nem tutam meg mondani kié lehet, láttam hogy égnek a lámpák a házban gondolatomban arra gondoltam hogy bisztos apa jött meg mert monta hogy jön, be megyek a házba és Olivért találom egy holt testel együtt nézek rá értetlenül, és kétségbe esve
