Teltek múltak a napok mióta Olivérhez költöztem ki derült hogy nagyon sok közös vonásunk van és úgy érzem hogy ő meg ért látya hogy ki is vagyok valójában és ez jó dolog bár nyomaszt valami de nem tudom mi is valójában olyan furcsa de nem mindíg gondolkodom ezen csak fura, ám egy nap nem jött haza amit furcsálltam mert nem szolt hogy el megy bárhová is vajon mi történhetet vele kezdek aggódni.
Este nézve a híradót láttam hogy 2 autó karambólozott és az egyik nagyon ismerős volt számomra asztán meg csörrent a telefon
-Igen tessék? -szóltam bele a telefonba
-Jónapot kívánok! Itt a korház titkára beszél ön Kamilla? -kérdeszte egy női hang
-Igen én vagyok mi történt? -Kérdesztem aggódóan
-Történt egy baleset Olivérrel karambólozott egy alutóvan...
-Mongyak ugye jól van! -kérdezem félve
-Jobb lenne ha be jönne a korházba mert ez nem telefon téma..
-Rendben mikor menyek?
-Holnap reggel 9 meg felel?
-Igen jó lessz
-Visszlát.
Le teszem a telefonom és ahogy le tettem egyhejben ülve a kanapén bámulva el kezdek könnyezni és üvölteni mert enyire életemben nem fájt semmi mint ami történt azon a napon hogy az egyetlen ember aki szeretett meg hal és nem láttya többet soha... ez a lelki trauma ami meg töltötte a szívem belevitt egy mély depreszióba amiből nehezen lehet kimászni...
Másnap reggel 6kor keltem fel csak úhy magamtól óra sem ébresztett semmi de még fáradt sem voltam ami érdekes volt csak le tört... fel öltöztem ki mentem a konyhába meg reggelizni utánna foktam magam és el mentem sétálni de nem messze mivel autóval szereték el menni meg nézni hogy mi van Olivérrel.
El jött a 8 óra én meg már az autóban ülök indulásra készen de mielött el indultam volna kaptam egy értesítést a korháztól ahová Olivért vitték és ami az üzenetben ált az le sokkoló és fájdalmas... Olivér az éjjel meg halt szívroham miatt...
Akkor történt az meg ami a legtöbb embernek nagyon tud fájni ám érzelem mentesen ültem az ajtóban a gondolataim le fagyva mosoly mentes arc lett attól a perctől fogva a depresszió el uralkodott rajtam és másra nem tutam gondolni csak rá hogy menyi mindent tett értem ott ülve az üres házban bezárkózva még boltba sem mentem el csak rendeltem a kajákat be zárkózva magamba messze a külvilágtól mert így láttam hejesnek de 4 hónap után rá jöttem hogy evvel nem oldok meg semmit ezért fel öltözve nehezen de ki léptem a házból mindenki úgy bámult mint aki nem látott embert.
