Főnökbe Szeretve! Tom Kaulitz

3.Fejezet

Melody szemszöge:
Elkezdtem szépen lassan be rendezkedni az irodamba.Az asztalra ki raktam egy képet amin én és a szüleim vagyunk.Imádom a szüleimet.
Eljött az ebédszünet végre már majdnem éhen halltam olyan éhes voltam hiszen egész nap nem ettem semmit.Éppen a lifthez sietek,amikor meghallom hogy valaki utánam szól.Amikor meg fordultam akkor egy jól ki dolgozott mellkasba ütköztem.Persze hogy a főnököm az ki más.
-Ömm elnézést.-kértem bocsánatot és éreztem hogy el kezdtem vörösödni.
Gyorsan hátra léptem egy lépést.
-Semmi baj.. hová megyen!?-kérdezte érdeklődve.
-Ő Daphneval megbeszéltük hogy együtt ebédelünk.-mondtam és rá néztem szószerint elvesztem a gesztenye barna szemeiben egész nap tudnám bámulni.
-Rendben,de 14:00-re  vissza.-mondta emelt hangon.
-Pontos leszek.-mondtam és azzal ott is hagytam.
Be szálltam a liftbe és megnyomtam az utolsó gombot. Kb 2 perc alatt már lent is volt a lift.Oda sétáltam a recepcióhoz.
-Sziaaa- köszöntem Daphnenak.
-Oh szia ...-bocsi de nem vettelek észre mondta Daphne és rám mosolygott.
-Semmi baj,mehetünk kajálni!?-mondtam izgatottan.
-Persze csak ezeket még el pakolom és mehetünk.-mondta unottan.
Mutatott valami papírokat amiket a fiókba rakott fogta a táskáját és mentünk is.

Találtunk egy jó kis éttermet nagyon nyugis volt.Le ültünk egy asztalhoz és megrendeltük a kajáinkat és elkezdtünk beszélgetni.
-Mesélj milyen a cég!?-kérdeztem érdeklődve.
-Huh hát mit akarsz tudni?-kérdezte ivott bele a Colába.
-Hm milyen a főnök?-Kérdeztem érdeklődve.
-Hát ez nagyon jó kérdés.-mondta nevetve. Sokat tudnék mesélni.
-Huuu hallgatlak.-kezdtem kíváncsi lenni.
-A cégnél szinte mindenki megvolt neki,soha nem volt egy normális kapcsolata sem.Nagyon szigorú és ha csak Egy percet is késel úgy ordibál mint egy hülye.-mondta én pedig megdöbbentve hallgattam végig.
-Te jó ég hová kerültem.-mondtam nevetve és közben a pincér is meg jött a kajáinkkal.
-Hát...igazából szeretek ott dolgozni nagyon jó fejek kollégák.Persze nem mindenki.-mondta undorral.
-Kire célzol!?-kérdeztem.
-Britney... Nagyon beképzelt,azt hiszi ha le fekszik a főnökkel akkor mindent meg tehet.Itt szószerint le fagytam.
-Szóval, ő le feküdt Tommal!?.-és éreztem hogy könnyek gyűlnek a szemembe.
-Igen...azt mondják hogy a mai napig is,itt ott amikor olyan kedvében van a főnök.-mondta és ebédelt tovább. Amikor ezt elmondta nekem még az étvágyam is elment.
-Úristen...mondjuk látni Britneyen hogy egy ribanc szóval nem lepődtem meg.-éreztem hogy a szívem darabokra tört.
-No ugye a kinézete mindent elmond.-Intett a pincérnek hogy fizetni akarunk.
Megebédeltünk és mentünk is vissza a recepción el köszöntünk egymástól.Én fel mentem az irodámba éppen amikor jelentkeztem be a számítógépbe akkor jött be Britney kopogás nélkül.
-A főnök mondta hogy menny be.-mondta és közben a haját igazgatta.
-Kopogni luxus!?-kérdeztem dühösen.
-Hogy mondtad?-kérdezte azon a nyávogó hangján.
-Chh...túl sokat képzelsz magadról.-mondta le nézően.
-Ja persze én...-és elmentem mellette.Be kopogtam a főnökhöz.

-Britney mondta hogy hívatott uram.-ahogy megláttam éreztem hogy a szívem egyre hevesebben dobog.
-Igen ülj le szépen.-ahogy kérte én le is ültem az egyik székre.
-Holnap lesz egy nagyon fontos megbeszélésem a Németekkel és szeretném ha te is ott lennél.-és küldött felém egy mosolyt.
-Öm én!? hiszen csak egy napja vagyok itt... és nem is tudom hogy miről lenne szó.-mondtam pánikolva.
-Az nem baj,majd elmondom.De mint a titkárnőm azt akarom hogy mindig mellettem legyen világos!?.-mondta és láttam hogy kezd ideges lenni.
-Igen mehetek?-kérdeztem kissé félve.
-Igen!-és ezzel is fel is álltam és elhagytam az irodáját.

Kb háromkor értem haza.Szinte be estem az ágyba.Nagyon álmos voltam.Letusoltam,elvégeztem az esti rutinomat és mentem is aludni.