Ázsia expressz (Pető Brúnó ff.)

2.rész

Na miután visszaértünk a többiekhez Enikőék megkapták a jokert. Úgy döntöttek hogy elmondják nekünk a joker tartalmát.
–Ezt a jokert egyszer felhasználhatjátok egy olyan feladatnál amit nem akartok megcsinálni, kivéve a hajszán—olvasta fel Enikő.
–Csodás. Ez nem akkora előny—fordultam Brúnóhoz cinikusan, mire elnevette magát.
–Kedves párosok! Ez a város arról híres hogy az emberek általában egy múmia szarkofággal távoznak innen, szóval a feladatnak köze lesz ehhez. A segítőim mindjárt hoznak egy dolgot és abból már ki fogjátok találni—kezdte el Nóri ismertetni az első feladatot.
Nem sokkal később megjelent két cuki gyerek pár szatyorral.
–Mint láthatjátok ezek múmia alakú cukrok. Ez itt a kisebb, ebből van öt darab—mutatott fel egy cukrot.–Ez meg a nagyobb, ebből kettő van.—mutatott fel egy kurva nagy cukrot.–Ezt Enikőék fogják eldönteni hogy kinek adják a nagy cukrokat.
Végül Alekoszék és Zsuzsiék kapták a nagy múmiát. Mi villámgyorsan kezdtük el enni, de Kucsiék így is gyorsabban végeztek. De mi természetesen bénáztunk és a földről kellett megenni a cukrot, de csak hogy jó legyen Brúnó a sáros cipőjével még rá is lépett. Nem nagyon zavartattuk magunkat, elkezdtünk a földről enni.
–Fúj. Hogy tudtok onnan enni?—szólalt meg Alekosz.
–Faluról származok—vontam meg a vállam és ettem tovább. Időközben ugye Kucsi és Dávid befejezték és pont elcsíptünk egy mondatot.
–.... Corolejo Tequila factory—fejezte be Nóri.
–Tequila factory?—kapta fel Brúnó teli szájjal a fejét. Én csak elnevettem magam. Na de mi is megettük és indultunk stoppolni.
–Azt mondom Úristen. Jaj de utálom, jaj de utálom a stoppolást—énekeltem.
–Ez nem volt rossz kicsim, gyere ide—ölelt magához.
–Szeretlek—néztem a szemébe és megcsókoltam.
–Én is téged—csókolt vissza.
–Azért ne előttünk kérlek—kiabált ide nevetve Dávid.
–Kuss van Szafi—néztem rá.
Na a kisebb idegösszeroppanás után elég gyorsan fogtunk kocsit. Már jó ideje utazunk amikor csipog a telefon.
–Ne ne ne! Bazdmeg! Szállást kell keresni.—keseredtem el, mert ezt nagyon nem vàrtam.
–Nyugi kicsim. Megoldjuk mint mindent.—simogatta a hátam Brúnó.
Már kóborolunk egy ideje amikor látunk egy szimpi házat.
–Hola! Do you speak english?—kérdezte a csávót Brúnó.
–Little bit.—mondta a csávó mire a barátom elkezdte felvázolni a helyzetünket.
–Oo Lionel Messi muy bien.—mondtam a kissrácnak aki kijött, mire Brúnó elmosolyogta magát.
–Gyere törpe. Maradhatunk itt éjszakára.—fogta meg a kezem.
–Muchas gracias.—mosolyogtam a csávóra.
Kamerába mondják:–Egyébként egy tök korrekt házat fogtunk ki. Szerintünk ez egy ilyen felújítás alatt álló társasház egy szerencsénkre nagyon kedves családdal.—magyaráztam.
–Ja. Én is tök gyorsan megtalátam a közös hangott velük. És kaptunk két kanapét amiből az egyik ember méretű, a másik meg Flóra méretű.—mondta Brúnó mire elnevettem magam.
–Hát igen, egy kicsit alacsony vagyok.—nevettem.
Amúgy viszonylag gyorsan elaludtunk. A reggel viszont nagyon fájt.
–Úgy érzem itt nem ismerik a redőny fogalmát.—ásítozott Brúnó.
–Aha. A nappal együtt kelünk.—hunyorogtam.
–Nah! Pakoljunk össze azt várjuk azt az sms-t.—ült fel.
Összepakoltunk és elköszöntünk a szállásadóinktól. Amikor mentünk fel a lépcsőn ugatást hallottunk. Oldalra néztünk és megláttunk egy baszott nagy kutyát.
–Azt a rohadt. Ez éppen hogy beférne a házunkba.—csodálkoztam.
–Ezzel nem lenne jó összeveszni.—meredt Brúnó a kutyára.
Miután kicsodálkoztuk magunkat a kutya méretét illetően, mostmár tényleg elmentünk. Amikor felértünk akkor kaptuk meg az üzenetet miszerint kezdhetjük a stoppolást. Elég gyorsan találtunk egy kocsit.
És még Zsuzsiékat is felvettük.
–Na akkor tequila gyár.—néztem fel Brúnóra.
–Igen. Csak az a baj hogy nem visznek el addig—nézett rám, mire sóhajtottam egyet.
Na. Szuper. Ki is tett minket a sofőr. Elkezdtünk újra stoppolni, most Brúnó nagyon gyorsan fogott autót. Ez már elvitt minket a gyárig.
–Hola! Uno momento—mondta Brúnó a nőnek.–Szóvaaal. El kell menünnk egy agave ültetvényhez, és egy Ázsia expressz logóval ellátottat meg kell tisztítani és ki is kell hozni. Meg fel kell vennünk egy kalapot meg egy sálat.
A nő gyorsan fel is tette ránk.
–Na szia cukorfalat.—intett Brúnó a csajnak miközben megindultunk a kocsihoz.
–Hé.—csaptam tarkón játékosan, amire elmosolyodott. Tudom hogy direkt csinálja, mert állítása szerint nagyon aranyosan nézek ki amikor féltékeny vagyok.
–Életembe nem éreztem magam ennyire mexikóinak mint ebben a kalapban meg sálban.—segített fel Brúnó a platóra.
–Nekem meg életemben nem volt még ilyen melegem. És Nóri még azt is mondta hogy vegyünk fel hosszú ruhát.—szenvedtem látványosan.
–Nem hiszem hogy kell. Szerintem ez csak ilyen baráti jó tanács volt Nóritól.
–OTT A ZÁSZLÓ!—kiáltott fel.
–Stop please!(Álljon meg kérem)—szólt a sofőrnek Brúnó.
–Én azért a biztonság kedvéért átöltözöm—szóltam oda Brúnónak.
–Most ha ez nem egy verseny lenne, akkor mennék veled. De mivel az, ezért megyek és megkeresem azt a növényt.—adott egy gyors csókot.
Istenem ez milyen gyagyás. Na de gyorsan felvettem egy hosszúnadrágot és egy pulcsit. Igaz hogy megsülök, de milyen jó hogy felvettem.
–Gyere kicsim, de vigyázz mert kibaszott módon szúr. Engem már bokán is szúrt. Tényleg nem csak egy baráti jó tanács volt—sóhajtott.
–Hát ilyen ez. De lehet figyelni kellett volna a csávóra—néztem rá, mert amíg el voltunk foglalva a szúrós növénnyel addig a csávó magyarázta a tisztítást.
–Lehet nem ártott volna. Na nyomjad—adta a kezembe a lapát szerű valamit.
–Na figyelj és tanulj életem.—mondtam neki és olyan erőlvel kezdtem el csapkodni az agavét hogy egyből lejöttek a levelei.
–Öhm inkább többet nem idegesítelek fel—nevetett fel a barátom.
–Eddig se kellett volna, de hasznosítsd magad, tessék próbáld meg te is.—nyomtam a lapátot a kezébe.
–Igazán hálás vagyok.—mondta fintorogva.—Azt a büdös kurva élet, ez kibaszott nehéz. Hogy a picsába tudtad ezt megcsinálni?—lihegett.
–Úgy hogy az összes dühömet beletettem.
Na add azt ide.—kértem a lapátot és pár perc alatt leszedtem a leveleket.

Halihó!
Tudom régen volt rész. De ígérem nyáron több lesz.
Ha tetszett vote.
Pussz: F.❤️