- Rex szemszög -
aki akarja csak 175/176 után olvassa el
akkor már pilben is megtörtént
2502
💚
Rex az üres, szürke szobában ül és csak azért örül, hogy nincs betépve, mert egybe olvadna minden és azt hinné ez az egész egy rossz trip. Meg persze, mivel egy börtönben van, ahol meglátogat egy nőt, aki kiskorú veszélyeztetése mellett, drog árusítás miatt tölti az idejét.
Rex felnéz, mikor hallja az ajtót nyitódni, és bekísérik a szőke nőt, akit több, mint tizenegy éve nem látott, aki az emlékeiből is kifakult, de mindvégig itt volt és teljesen szükségtelenül Louis életében is.
Az ajtó bezárul mögötte kettesben hagyva őket, mire Rex hátradőlve a székén, végigméri. Lola komoly arccal a másik székhez sétál, hogy leüljön, Rex pedig figyeli, próbálva felfogni, hogy ez ugyanaz a személy, aki volt tizenkét éve. Nem ugyanúgy néz ki, és az évek sokkal inkább megviselték, mint Rexet, hiába egyidősek.
Rex nem tudja visszatartani a nevetését, ami csak kuncogással kezdődik, de hamarosan kitörik belőle, ahogy látja mi lett belőle az elmúlt évtizedben.
- Mi van? -kérdezi Lola, de Rex csak a homlokához emelve a kezét, nevet.
Belegondol Max mennyire viccesnek találná ezt a helyzetet. Vele ellentétben, Max biztos igyekezne nem az arcába röhögni, de Lolával pontosan az történt, amit érdemelt. A nő, akinek egyetlen értéke valószínűleg a külsejében volt, most úgy néz ki, mint akinek időközben lejárt a szavatossága.
- Én csak... Látom, hogy ez te vagy, de ugyanakkor, mi a fasz történt veled? -kérdezi Rex szórakozottan.
- Börtönben voltam az elmúlt tizenegy évben! -csattan fel a nő kikérve magának.
- Igen... illik hozzád -méri végig Rex és ettől újra elneveti magát. - Úgy nézel ki, mint a személyiséged.
- Ezért jöttél? -emeli fel a szemöldökét Lola. - Hogy ezt elmondd? Hogy kinevess?! Ennyi év után? Sosem voltál normális.
- Ne mondd, hogy nem örülsz egy régi arcnak, vagy bármilyen látogatónak, ha már itt tartunk.
- Ezért igazán nem kellett volna. Tizenegy év, Rex.
Rex elkomolyodva méregeti egy pár pillanatig. Tizenegy évig keserítette Louis életét egy börtönből is. Akárhányszor Louis nem mondta el mi a baja, akárhányszor eltűnt napokra, akárhányszor a világáról nem tudva csengetett be hozzá... Rex azt kívánja, bár Louis említette volna ezt előbb. Sok mindent megváltoztatna.
- Azért jöttem, hogy elmeséljek egy sztorit -mondja Rex könnyednek tűnve, de komolyabban, hogy ne húzzák egymás idejét, mert nem csevegni jött és nem kényelmes itt ülni, azzal az emberrel szemben, aki elszakította Louist és Maxet egymástól.
Lola arca továbbra is ellenséges, de kérdőn néz rá, hogy folytassa. Rex látja, hogy keménynek akar tűnni, de ugyanaz a Lola, aki mindig volt és Rex átlát rajta.
Rex visszaemlékezik miket mondott Louis, vagy mit adjon át, de amúgy is van mondandója a nő számára.
- Pár éve találkoztam ezzel a fiúval -kezdi Rex Lola szemébe nézve, hogy lássa a reakcióit, amikor majd rájön, de jelenleg haragosabb a kárörvendés miatt. - Tizenhárom volt, vagy valami olyasmi, teljesen elveszett, elég rossz döntéseket hozva. Gondoltam, amúgy menő srác, de elég szar helyzetben volt, szóval befogadtam. Mármint nem úgy, hogy velem éljen, mert nem vagyok ilyen fura, és tudtam, hogy olyan könnyen ragaszkodni tud akárkihez, de beszélgettem vele és tudott hozzám jönni bármikor és bármivel, amikor csak szüksége volt rá. Egyszerre volt naiv és nagyon tartózkodó, szóval néha túl sokat mondott, néha pedig az égvilágon semmit.
