Szorítottam párom kezét, akinek pillái még mindig csukva voltak, elfedve előlem gyönyörű, csokoládé tekintetét. A szívem hevesen vert, a szám remegett, ha belegondoltam, hogy elveszíthetem őt. Sápadt arcára néztem, és bántam minden szavamat, amit csak kiejtettem a számon, hogy bántsam őt. Nem mozdult, és ez ijesztett engem. Felnéztem a gépre, ami egyemeletes villogással jelezte, hogy szívével minden rendben van, de én nem akartam elhinni. Bizonyosságot akartam afelől, nem csak a szemem káprázik. Óvatosan fölé hajoltam. Olyan közel, amennyire csak mertem. Fülem pár milliméterre lehetett csupán a mellkasától, de hallottam. A szíve dobbant mellkasában, amitől kicsordultak a könnyeim.
– Hallod? – törte meg a csendet egy karcos hang. Felemeltem a fejemet. Erőtlen tekintettel nézett rám szerelmem.
– Hallom – bólintottam még mindig könnyeimet potyogtatva. – Mindig hallom – tettem hozzá, csókot hintve mellkasára, ahol a szíve vert ismét szaporán. – Sajnálok mindent, amit mondtam –szorítottam meg a kezét. – Én tehetek erről! – zokogtam fel, mellkasára dőlve.
– Nem te tehetsz róla – ellenkezett párom. – Az életmódom. De hogy itt vagy, az boldogsággal tölt el. Ígérem, hogy változtatok – csuklott el az ő hangja is. – Azt szeretném, hogy hosszú életünk legyen. Velem maradnál, és hallgatnád dobbanásait, míg abba nem marad megöregedett testemben, oldalamon veled?
– Örökké hallgatni szeretném – nyikkantam fel, és dőltem karjára, könnyeimmel áztatva bőrét.
------------------------------------------------------------------Ez a legszívszorítóbb egypercesem az összes közül. Ezt is az élet ihlette.🥺
VOUS LISEZ
Vallomások /Befejezett/
Roman d'amourÉletünk folyamán rengeteg emberrel találkozunk. Van, aki barát lesz, mások többek. Egy-egy ismerkedés igazi kaland. Rádöbbenünk az úton, hogy tetszik, amit látunk. Ha az érzések elmélyülnek, egy idő után a felszínre törnek. El akarjuk mondani, mit r...
