Lassan csókoltam páromat. Ujjaim végigsiklottak derekán. Póló fedte még, de így is éreztem izgalmát. Minden légvétele, szusszanása arról árulkodott, minden vágya az, hogy szeressem. És én így tettem. Nem csak a testét kívántam, hanem egész lényét. Gondolatait, szavait, nevetését, néha veszekedő hangját.
Lágyan értem hozzá, úgy simogattam, mint szitakötő szárnya simítja végig a vizet, növényeket, amelyek fölött elrepül. Dübörögtem. Olyan hangosan, hogy csodáltam, nem hallja senki a környékünkön.
Egy pillanatra engedtem el kedvesem száját, mert látnom kellett. Kipirult arcát, pihegő ajkait. Feljebb emeltem a fejemet. Ő mosolygott rám csillogó ajkaival, ujjai hátamba martak. Reszkető kézzel túrtam finom fürtjeibe. Tarkója alá siklottam, hogy ismét csókolhassam. Lüktettem érte egész testemben. Elég volt viharszemébe néznem, hogy tudjam, ismét elveszek percekre benne. Vagy órákra? Azt sem bántam volna.
Visszahajoltam, hogy ízlelgessem, kiélvezzem a perceket, amelyek megadattak nekünk.
– Figyelj, már öcsi! – csapódott ki az ajtó, én pedig megdermedtem az alattam fekvő fiú felett.
– Nem alkalmas! – nyögte párom.
– Oh, már eddig jutottatok! – röhögött fel legjobb barátom, akivel lejátszottam azt a tényt, hogy az öccsével akarok lenni.
– Mit keresel te itthon? – tolt el ingerülten kedvesem, miközben ülésbe tornázta magát.
– Elmaradt az edzésem – fintorgott kócos barátom, akinek a fésűt hiába ajánlgattam. – Amúgy meg nem túl korai még? – hümmögött rám és testvérére nézve. Pont úgy rángatta a szemöldökét, ahogy az öccse szokta.
– Szeretem, hol itt a gond? – tárta szét karjait a fiú, akiért bolondultam jó ideje.
– Mi? – kérdeztük meg egyszerre döbbenten barátommal.
– Szeretlek – fordult felém. – És ha záros határidőn belül nem kaplak meg, őt hantolom el a kertünkben! – morgott tovább idegesen.
Azonnal felpattantam, barátomat irányba állítottam, és az ajtó felé tessékeltem, akinek ez nem tetszett.
– Adj minimum két órát – löktem ki.
– Hogy mennyit? – hőkölt hátra.
– Hármat! – csaptam rá az ajtót, majd kulcsoltam be, csakhogy órákon át szeressem, becézgessem, valljam be minden érzésemet kedvesemnek.
________________________________________________________________________________Sziasztok! Az én életemben ez a nap más, mint az év többi napja, mert ezen a napon váltam először anyává sok évvel ezelőtt, így természetesen a kedvenc novellámat raktam erre a napra. :)
KAMU SEDANG MEMBACA
Vallomások /Befejezett/
RomansaÉletünk folyamán rengeteg emberrel találkozunk. Van, aki barát lesz, mások többek. Egy-egy ismerkedés igazi kaland. Rádöbbenünk az úton, hogy tetszik, amit látunk. Ha az érzések elmélyülnek, egy idő után a felszínre törnek. El akarjuk mondani, mit r...
