Több Mint Barátság ~《friendship》~

4.rész - Mostmár tenyleg elég

Már indult a gép én pedig az ablakból láttam hogy integettnek nekem a fiúk. Mindenki eljött a volt osztályomból ennek annyira nem örültem mert volt pár ember akiket eléggé útáltam. Na de mind1 túlélem ezt a hetet, legalább abban a tudatban vagyok hogy 4 legjobb barátom otthon várnak rám hogy hazaérjek erről a hosszú utazásról. Esküszöm ha tehettem volna magammal hozom őket.

Time skip

A jó hosszú 12-16 órás út alatt kb mindenkivel beszéltem az osztályból, kivéve persze azokat aki nem a kedvenc embereim. Leszállás után mindenki átvette a csomagjait és indultunk a kibérelt buszunkhoz. Megérkezve a szállodába magunk közt beosztottuk a szobákat. Én Dorkával és Hannával kerültem egy szobába. Mivel az ottani időszámítás szerint ott másnap hajnal 4 volt így mindenki reggel 8 ig bevonult a saját szobájába. Reggel 8 rá pontosan várt minket az ofőnk az étkező részben megreggeliztünk majd mindenki velvette fürdőruciját és rá egy lengébb öltözetet. Mivel nem igazán tervezték programot így javarészt a parton sétálgattunk, beszélgettünk, fürödtünk, röpiztünk.

Este felé járt az idő olyan 5 óra körül lehetett. Egy nagy körben ültünk a tűzhely körül mikor megcsörrent a telefonom. Na találjátok ki kik hívtak.
-Ki az Viki?!-kérdezte kicsit ebbe a perverz stillbe Ádám. Úgy rühellem azt az embert majd később elmesélem pontosan miért is.
-Na szerinted kihívja!?- mondta Viktor flegmán.
-Honnan tudhatnám? Jó ha 5 éve beszéltünk utoljára ember!
-Jó, jó! Csak gondoltam abból hogy láttad kikkel jött a reptérre tudod kik hívhatják.- jó én teljesen kész vagyok szerintem a fejem színe egyenlő egy paradicsom színével, ez olyan égő de mégis büszke vagyok hogy féltékeny az a majom.
-Igen ŐK hívnak!-mondtam kicsit mérgesen de úgy látom ezen meg is lepődött.
-Jó, jó! Le ne harapd már a fejem!-mondta Ádám. Láttam a a szemében hogy belülről emészti a féltékenység. Na de nem baj megérdemli. Felálltam majd odébb ment hogy felvehessem Dorka és Viktor us követtek hisz ők is akartak a fiúkkal beszélni.
-SZIA ÉDES MÁR MOST HIÁNYZOL NEKÜNK!-mondták a fiúk üvöltve a telefonba. Na ha ezt nem hallották a pár méterrel odébb ölő osztálytársaim akkor jó süketek lehetnek. Mindenki rögtön idefordult a köszönés hallatára én meg majd elsüllyedtem nem is szégyenemben hanem inkább zavaromban.
-Sziasztok, ti is nekem de ha lehet kicsit halkabban mert itt van az egész osztályom és hiába nem vagytok kihangosítva úgy üvöltötök hogy szerintem még Kínába is hallották.
-Jó na de már most hiányzol! Mit fogunk mi nélküled csinálni! Az a 4 ribanc pedig alig mentél el de már a nyakunkon lógnak és próbálkoznak hátha ágybavisszük őket.-na erre a mondatra elkapott a hányinger.
-MIVAN??????!!!!!!!
-Nyugi eddig egyikünk alá se feküdtek be -na itt kellemesen megkönnyebbültem
-Viszont srácok nekem most mennem kell majd még holnap is beszélünk! SZIASZTOK!!
-SZIA!!! SZERETÜNK ÉS HIÁNYZOL!!
-ÉN IS SZERETLEK TITEKET, ZI IS HIÁNYOZTOK! SZIASZTOK!!!
-SZIA!!-ezzel le is tették a telefont. Vissza mentem az osztályhoz akik csak kérdőn néztek rám hogy most mivan nekem volt 4 eltitkolt bátyjám vagy csak ennyire imádnak ami szerintük persze lehetetlen mivel ki is szeretne egy kurvát nemigaz? (Remélem értitek az iróniát)

Már mindenki felment a saját szobájába hogy átöltözzünk lezuhanyozzunk majd 9 re lent legyünk vacsizni. Vacsora után mindenki a saját szobájába ment majd szinte azonnal el us nyomott az álom.

Másnap kb ugyan úgy telt mint az előző nap. Nem csináltunk semmit szimplán csak élveztük egymás társaságát. Este 10 volt mikor kopogtak az ajtónkon. Én egyből mentem ajtótnyitni mert Hanna öltözött Dorka meg zuhanyzott én pedig már mindennel kész voltam. Kinyitottam az ajtót és Ádám állt mögötte és ezt mondta:
-Fel tudsz jönni a tetőre fél 11 re? Beszélni szeretnék veled!
-Igen. Persze ottleszek!- én ezt nem. Felmondok!
Hamar eljött a fél 11. Mikor felértem Ádám a tető szélén ült és valamin nagyon gondolkodhatott mert csak bámult magaelé.
-Szia! Itt vagyok. Miről szeretnél beszélni?- közben leültem mellé a tető szélére. Gondolhatjátok mennyire nincs kedve itt lenni.
-Hát igazából olyan fura ez az egész majd 7 év után újra látni téged. Mindig csak a közösségi médián láttam hogy ép hol vagy, mitcsinálsz egyszerűen jó volt téged boldognak látni. Örülök hogy ilyen barátaid vannak mint az a 4 fiú akikkel a reptérre jöttél.-mondta kicsit lehangoltság és enyhe undorral hangjában. Majd folytatta- És valami fura érzés van bennem, nem is tudom egyszerűen nem tom neked hogy elmondani.-megint ott tartunk mint kb 7 éve. Baszki ez így nem lesz jó én már mást szeretek nem őt. Csak remélem hogy nem erre akar kilyukadni. Ahj basszus. Egy kisebb csend után folytatta-Viki most full őszintén még érzel bármit is irántam? Nem baj ha nem csak tudni akarom.-na jóhelyen vagyunk sejtettem hogy ez lessz.
-Figyelj Ádám őszintén fogalmam sincs hogy mit érzek irántad. Már olyan régen találkoztunk és lehet csak ezért érzed ezt vagy fogalmam sincs de mostmár tényleg elég , hogy mindig olyankor toppansz vissza az életembe mikor kezd jórafordulni. Most végre lett 4 fiú barátom akik szeretnek és törődnek velem akik nem arra mennek hogy a kegyeimbe ferkőzzenek megbasszanak azt otthagyjanak. És te megint itt vagy. Mellesleg most van valaki aki tetszik nekem.
-Gondoltam! Az egyik a 4 közül igaz?-
mondta kicsit szomorúan. Ami engem pont nem érdekel, mivel nem tudja abbahagyni hogy fojton elbassza az életem így már nem érdekel mennyire szomorú ez miatt.
-És ha igen?
-Semmi csak sejtettem.-nagyon letörtem szegényt ahj csórikám sajnálom dehát ez van. Felé fordultam majd ő is így tett, szemembe nézett majd egyik kezével arcomra másikkal pedig derekamra fogott és közelebb húzott magához. Baszki nemár!!! Tekintete ajkaimra téved majd az enyémek is az övére, újra egymás szemébe néztünk majd lassan elkezdett közelíteni. Szinte már súrolták ajkaink egymást mikor halkan ajkaira súgtam hogy
-Ezt nem szabad...-gördült le egy könnycsepp arcomon mikor leperegtek előttem kb 7 évvel ezelőtti emlékeim.
-Csak most utoljára.... kérlek!!-mondta szintén ő is ajkaimra suttogva kezével letörölte az arcomon végig gördülő könnycseppet majd egy kisebb bólintással jeleztem hogy "jó csak most utoljára". Majd azonnal ajkaimra tapadt lágyan csókolt majd végig nyalta alsó ajkam hogy bejutást kapjon szájüregembe nyelvével táncba hívta enyémet is. Levegő hiány miatt váltunk el egymástól kicsit lihegve öleltük át egymást majd könnyeim útnak indultak kiadtam magamból 7 év fájdalmát ez a kevesebb mint 15 perc alatt amíg vele voltam. Lassan váltunk szét majd homlokát enyémnek döntve mondta
-Nagyon hiányzott ez az érzés!- én erre csak elmosolyodtam mert nem tudtam mitmondjak a gombóc miatt ami atorkomban nem engedte hogy megszólaljak. Még kb 10 percig ültünk így mikor valaki a tető ajtón kirontva a tetőre zihált arcal nagyranyílt szemekkel nézett ránk.
-Viki, már mindenhol kerestelek!-mondta a telefonommal a kezében amin épp egy hívásban volt benne.
-Miért kerestél?
-A fiúk azok nagyon nagy szarban vannak!
-Ahj mit csináltak már megint plusz mért engem keresnek van elég pénzük és befolyásuk hogy megoldják nem?
-Ez azért kicsit komplikáltabb. Ide nem jó a pénz és a befolyás.
-ÚR ISTEN MITÖRTÉNT!?
-Szia Viki! Nagy a gáz.
-Na mondjátok már ne csak köntörfalazzatok itt nekem. Mellesleg hol van Dani?
-Hát épp ezért hívtunk!