~4~

73 10 1
                                    

- Hol voltál Jeongin? - kérdezi apám amikor megérkezek.

- Csak beszélgettem a legjobb barátommal, azért késtem egy kicsit. Ne haragudj... - hazudtam neki. Ebből még baj lesz.

- Miért hazudsz?! Te mocskos buzi, biztos egy pasival voltál! Nem lesz belőled így semmi! Most pedig takarodj tanulni! - lökött arréb. Én könnyes szemmel mentem a szobámba.

Az ágyra dobtam a táskámat. Nem akartam tanulni, meg nem is volt rá energiám. Leültem az ágyra, majd a kezembe temettem a fejemet. Végül a térdemre hajtottam a fejem, és keserves sírásba kezdtem.

Úgy döntöttem inkább nem zavarok bele többet a szüleim életébe, ezért elmegyek innen.

Elővettem két nagy táskát és bele tettem mindent, amit tudtam. kinyitottam az ablakot és elkezdtem lemászni az egyik csövön.

Egy büszke mosollyal értem le. Őrültségnek gondoltam ezt, de mégis megtettem.

Útra indultam, de csak sétálgattam a sötétben. Végül egy ház elé álltam. Most vagy soha.

A balett tanár | Hyunin (Befejezett)Where stories live. Discover now