~7~

67 8 0
                                    

Nem merek már sehova sem menni. Hyunjin mérges rám, a szüleim pedig nem látnak szívesen. Szerintem a híd alá fogok költözni.

De elvetem ezt az ötletet, mivel Hyunjinnál vannak a cuccaim, ezért nem tudok máshová menni.

Bekopogtam és szerencsémre Hyunjin nyitotta ki az ajtót. De nem látszott idegesnek.

- Nem jössz be? - kérdezi meg.

- Nem haragszol rám? - kérdezem félve.

- Reggel mindig bunkó vagyok, sajnálom. De nem haragszom rád. - mosolygott rám, majd kézen fogva húzott be a házba. - Mivel tudnálak kiengesztelni? - kérdezi lágy hangon, ami miatt végig futott rajtam a borzongás. Sohasem volt még ilyen kedves.

- Ha nem haragszol rám, akkor nem kell semmi. Ez éppen elég. - mosolyogtam vissza kedvesen.

- Ugyan már, valamit csak adhatok.

- Nem kell nekem semmi. - mentem volna a szobába, de elbotlottam valamiben. Hyunjin még gyorsan utánam kapott és megtartott. Túl közel hajolt hozzám. Én arréb húzodtam, de Hyunjin közelebb hajolt hozzám. Így játszunk Hwang?

Közelebb hajoltam hozzá, ajkaink már majdnem egymáshoz értek. A távolságot Hyunjin szüntette meg, egy szenvedélyes csókkal.

- Ne mondj semmit. - csitított el, amikor látta, hogy meg akarok szólalni. - Ennek még úgyis lesz folytatása.

A balett tanár | Hyunin (Befejezett)Where stories live. Discover now