Miután megérkeztél (The maze runner ff)

3.rész

Thomas...
Tegnap este megünnepeltük hogy Thomas ilyen hamar emlékszik a nevére. Reggel van, és én kaptam Albytól a feladatot, hogy segítsek Thomasnak. Ennek nagyon örültem,hiszen kb csak én voltam vele kedves. Meg Chuck. De ő mindenkivel kedves. Gondolataimba merülve arra eszméltem fel, hogy ott voltam Thomasnál.
-Jó reggelt Thomas! Hogy aludtál?
-Szia Newt. Hát, nem nagyon aludtam, de Alby mondta, hogy ma te fogsz nekem segíteni. Miben is?
-Oh igen, én fogok. Hát tudod, itt minden munkát megosztunk. Van egy pár dolog amit csinálhatsz, én általában kertészkedem, szóval ott fogunk kezdeni.
Már egy ideje kertészkedtünk, amikor Thomas elkezdett minden hülyeséget összehordani.
-És esetleg másztatok már fel a tetejére? Vagy a Doboz? -Thomas nagyon beleélte magát. De hiába.
-Thomas! Mindent próbáltunk. Legalább kétszer. Csak az Útvesztőn lehet kijutni.
-De, mivan ha..-Akármennyire is fájt, belevágtam a szavába, és elküldtem trágyáért.
-Tudod mit? Menj hozz trágyát! -Thomas pedig eléggé megforgatta a szemét, de elindult egy vödörrel az erdőbe.

Thomas szemszöge:
Persze Thomas, menj hordjad a trágyát. Erre jó vagy. Mikor beértem az erdő sűrűbb részébe, találatam egy temető szerű helyet. Minden tele volt eléggé régi keresztekkel de akadtak újak is. Valahol csontokat is láttam. Letérdeltem egy sírhoz, ami elég frissnek nézett ki. A síron ez állt:
                          GEORGE
Nagyon szépen volt írva. Vajon miért halhatott meg? Mi lehetett vele? Mióta lehetett itt? Ilyen és ehez hasonló kérdések cikáztak a fejemben, amikor is egy reccsenést hallottam magam mögött. Felnéztem, és csak egy fiút láttam.
-Ben? -Nem voltam biztos benne hogy így hívják, de volt egy elég erős megérzésem. Azt hiszem beteg. A fiú sápadt és halványan zöld színű volt. Nem nézhettem sokáig, ugyanis a fiú nekem ugrott. A torkomnak. Lenyomott a földre és azt súgta a fülembe: Miattad...