Biztos meg akarsz ismerni..? / - Tom Kaulitz

11. Rész (vége)

miután megérkeztünk a hotelbe ki pattantam a kocsiból és fel kaptam a táskám majd becsaptam az ajtót. Majd mindenki követi a példám kivéve Tom aki fizet.

-na végre hogy megérkeztünk! Mondtam mérgesen
-nyugi,nyugi már vissza értünk.
-mikor is megyünk haza? Holnap? Kérdeztem Billtől
-igen pontosan. *mosolygott rám*
-ahh végre! *elindultam a lift felé és nem foglalkozva azzal, hogy a többiek is utánam lépkednek benyotam az 5 ös gombot és megvártam amíg becsukódik az ajtó majd szèp lassan elindul a lift felfelé.*
-Vár-.. ennyit hallok Tom ból.

Kilépek a filtből és elindulok a szoba ajtóm felé, és egy erőteljes mozdulattal lenyomom a kilicsnet majd meesek a szobába. Le veszem kapkodva a cipőm és elindulok a hálószoba felé..

Amikor beérek felnézek a padlóról az ágyra és lecövekelek..

-Zack..? Kérdezem remegő hangal.
-Szia szivi. *mosolyog rám gúnyosan*
-Mi a fenét keresel spanyolországban?! És mit csinálsz a szobámban? És honnan tudtad, hogy itt vagyok?! Kérdezem félve és mérgesen miközben azt érzem, hogy a szívem egyre hevesebben kezd dobogni.
-Mindenhol kerestelek aztán rájöttem, hogy ide menekültetek.
-hogy érted, hogy menekültünk? Nézek a szemébe kérdőn.
-a barátaiddal és a pasiddal. *néz vissza a szemembe ő is komolyan* ki emeli a 'pasiddal' szót..
-miért menekülnénk?!
-nemtudom. *néz az ölébe majd vissza a szemembe és előhúz egy pisztolyt*
-mit csinálsz.. Z-zack? *ahogy meglátom a pisztolyt a kezébe sípolni kezd a fülem és azt érzem, hogy el fogok ájulni*
-nincs más választásom. Amióta te szakítottál velem azóta gondolkozok ezen. Túl sokat tudsz rólam.

Le hunyom a szemem és azt kívánom, hogy felébredjek az álmomból. Vissza akarok kerülni a valóságba.. mert ez nem lehet az.

*ki nyitom a szemem és ujra az ágyra nézek ahol még mindig Zack ül a pisztollyal a kezében..*

-Miért akarsz megölni? Nem tettem ellened semmi rosszat! Kérlek.. *könyörgök neki hogy ne tegye ezt*
-Nem voltam talán elég érthető?! *kérdezi már majdnem ordítva* túl sokat tudsz rólam és az életemről.
-De akkor sem ölhetsz meg!
-De.

A lábaim felhagyják a szolgálatot és össze rogyok a földön. A kezeimre támaszkodva tartom magam hogy nehogy teljesen lezuhanjak a felső testemmel is. Lassan felemelem a fejem és felnézek Zack-re aki továbbra is engem bámul.

Zack felemeli a kezét és ràm szegezi a pisztolyt.
Meghúzza a ravaszt, és a kezeim is elengednek. Már nem érzek semmit, egy ideig bámulom a plafont. Lebénultam.

Egy ajtó nyílást és csapódást hallok. Tom megérkezett, én azt érzem, hogy ordítanom kell és figyelmeztetnem kell Tomot aki mit sem sejtve belépett a szobába.

-MIAFASZ?! TE KI VAGY ÉS- *tom rám néz majd a vállamra amiből ömlik a vérem.*
-Menj innen! *kiàlt tomra zack* vége van.
-Nem az nem lehet.. Elsötétül minden és lehunyom a szemem.

Tom szemszöge:

A korhàzban ülök már órák óta és arra várok hogy ki jöjjenek a műtőböl.. vele. Majd egy ahtócsapódást hallok és meglátom hogy abból a teremből jött ki egy orvos ahova bevitték.

Oda jön hozzàm. A szemèben szomorúság látszik. Tehàt..

-Sajnálom. A papirokat és minden egyébet a recepciónál tudja elintézni. *sarkon fordul és elmegy*
-tehát ennyi volt. Elvesztettem az életemet jelentő személyt. *le gördül egy könny az arcomon*

Vége

Köszönöm, hogy ennyien olvastàtok ezt a konyvet. Sajnàlom hogy ez lett a vége. Mindenkinek szép estét/délutànt🫶🏻 illetve valószínüleg egy új könyvet fogok elkezdeni, de arról majd később c: