Van egy csomó sebhelyem
Lelkem már nem menthetem
De vannak olyanok, akik felvidítanak
S élni olykor megtanítanak
Hogy mi is az öröm, mi is a boldogság
És azt, hogy szomorúnak leni badarság
Néha pár dolgot túlgondolok
De veletek együtt mindent megoldok
Rájuk minden percben számíthatok
És bármi is van, bennük bízok
Hogyha melletük vagyok, boldog vagyok
S bánataim elmúlnak, mik már nem oly nagyok
Ezek azok a barátok, hogyha lehet így nevezni
Kik mikor szomorú voltam megtanítottak nevetni
Voltak olyan helyzetek, hogy egyedül nem ment volna
De segítettek nekem minden jóban, rosszban
Segítettek a világot máshogy látni, életemet megválzoztatni
S hiába mondtam sokszor, hogy afeladom
Bíztattak hogy minden rendben, csak nyugalom
Ha ők nem lennének szívemben egy üres folt lenne
Miből hiányozna a sok-sok emléknek a helye
Én megígérten nekik, mindig is igértem
Hogy létüket egy életen át nem felejtem
Hisz nekem ők a második családom,
S hogy találkoztam velük soha sem bánom
Így hát üzenem minden egyes barátomnak;
Örülök, hogy megismerhettelek,
S szívedben egy fontos helyen lehetek
