Most is itt ülök a szobámban
Gondolkozva egymagamban
Azon jár az eszem éppen,
Hogy úszhatnám ezt meg épen?
Megint újra és újra ugyan az történik
S érzéseimmel senki sem törődik
Hiába én rontottam el a dolgokat,
Attól nekem is vannak érzelmeim
S most is az éles pengét fogva
Karcolom kezem mély hegeket hagyva
Igaz, nem teljesen volt jogos a dolog
De hazugságot mondani csak nem fogok
Ideges lettem, nem éreztem jól magam
Így hát barátkozni kezdtem, változtam
Megváltoztam és rájöttem,
Hogy ez az eset menthetetlen
El kell engednem, nem mehet ez így tovább
Mert ha már én nem is, a lelkem biztos nem Bírja tovább
Mondhatja bárki, hogy ezt megérdemeltem
De vegyétek már észre, tönkretesztek engem.
Addig fogjátok ezt csinálni, az igazat mondom,
Míg egyik napról a másikra én leszek a halott barát, a halott kislány, és a halott testvér,
akit mindneki boldognak látott kívülről, de belülről már márciusban mindent elhagyott.
Mondhatja bárki, hogy én voltam a hibás
Vegyétek már észre, nektek sem jó!
Persze, mindneki ellenem van
Mert magamnak jót akartam
Barátokat akartam, magányos voltam
S ezért cserébe utálatot kaptam
Utálatot kaptam, mert lecseréltem másokat
Mert senkit sem éreztem már biztonságosnak
Interneten barátkozni nem egyszerű,
Főleg, ha olyan barátokat találsz, kiknek ez a vers nagyszerű
Hiszen róluk szólnak ezek a gondolatok
Amik miatt napok óta nem eszem, és napok óta nem vagyok boldog
És a megérzéseim megint jók voltak
Azok hordanak el, kikkel egyszer jóba voltam
Legjobb barátok voltunk, bírtuk egymást
S míg kűrtölik szét azokat, amiket én mondtam el nekik
Addig én szorgosan örzöm titkaikat,
S hallgatom csendben a vádaikat.
Mondhatja bárki, hogy durva voltam, mert ez az igazság
Sírtam, tomboltam, nem gondolkoztam
Olyanokat mondtam, miket nem kellett volna
De vegyétek már észre, tönkretesztek!
Tönkretesztek kívül belül, lekileg, fizikailag,
S ezt addig csináljátok, míg egyszer csak a híradóban azt látjátok,
Hogy a lány, akit bántottatok, soha nem lát többé nap-világot.
Én leszek a halott barát, akit ha majd megláttok a híradóban
Görcs fogja elkapni a gyomrotokat, és nem azért, mert hiányzom,
Hanem azért, mert ti tettétek ezt velem, ti, akikben egyszer megbíztam, kiknek legsötétebb titkaimat feltártam.
Miattatok leszek halott, miattatok vágok eret
S hiába tudom, hogy ez így nem mehet
Akkor is megteszem, úgy se hiányoznék senkinek.
Mondhatjátok, hogy én voltam a rossz
De azért nem kéne elmenni azok a dolgok mellett, amiket ti csináltatok
A sok hazugság, azok a beszélgetések, amik rólunk szóltak, aztán kiraktátok sztoriba
Mind megmaradnak bennem, és soha sem felejtem
Nem felejtem, hogy mit éreztem akkor
Amikor a telefonomat fogva remegtem, majd anya benyitott rám
Én nem tudtam mit csinálni, mint egy pánikroham, olyan volt
Bár visszagondolva lehet, hogy az is volt
Majd csak arra emlékeztem, hogy valami nagyon szúrt
Valami nagyon szúrt idebent, a szívemben
S én azt a napot soha sem felejtem
Így hát üzenem is, hiába nem értitek
Gondolkozzatok el ti is szépen
Hogy miért utálnak titeket ennyien,
És hogy miért teszitek tönkre az embert lelkileg
Mondhatja bárki, hogy én is durva voltam
Így van, de miért is voltam az?
Csúnyát mondtam, vagy csak őszinte véleményt?
Senki sem tudja
Aztán ha egyszer megmondtam azt, hogy én mit gondolok
Egyből én voltam a hibás, és anya aggódott
Anya aggódott, hogy mi lesz kicsi lányával
Kinek már az ő segítsége nem volt elég, így pszichologúshoz fordultak.
De egyszerűen nem bírom tovább, ezért éreztetem veletek;
Amit akkor tettek, soha sem feledem.
